Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 20 (129. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
2759 gyakorlat i alkalmazást, mind pedig a jogászi... - hogy mondjam... - szépérzéket is elősegítené az, hogyha támogatást nyerne ez a javaslatunk. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Szigethy István képviselő úrnak, Szabad Demokrat ák Szövetsége. DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Balsai István most jött ide hozzám fölhívni a figyelmemet, de tulajdonképpen ezért is jelentkeztem. A 36. pont végén egy megjegyzés utal csak arra, hogy a módosító j avaslatot az alkotmányügyi bizottság támogatja, ha nem kerül elfogadásra az alkotmányügyi bizottságnak az ugyanezen törvényjavaslati rendelkezés elhagyására tett indítványa. (20.00) Föl szeretném hívni a figyelmet, hogy ez kimaradt a jelentésből, ugyanis a z alkotmányügyi bizottság valóban elfogadott egy olyan bizottsági módosító javaslatot, amely szerint a 48. § (4) bekezdése maradjon el. Ezzel kapcsolatosan szeretnék néhány szót szólni. Ez a tervezett rendelkezés a következőket tartalmazza: az adóhatóság f olyamatosan nyilvánosságra hozza azoknak az adózóknak a rendelkezésre álló azonosító adatait, akik, amelyek bejelentkezési kötelezettségüknek nem tettek eleget vagy hamis, illetve hamisított adatokat tartalmazó bizonylatot bocsátottak ki. Az alkotmányügyi bizottságban először próbáltuk ezt a tervezett törvényi rendelkezést javítani, méghozzá olyan értelemben, hogy módosító indítványok is javasolták, hogy ebbe valamiféle jogorvoslati rendszert, garanciákat kellene beépíteni, hiszen itt még olyan rendelkezés sincs, hogy jogerős határozat alapján lehet például ezeket az adatokat közölni. Az alkotmányügyi bizottságban a vita végén odáig jutottunk el, hogy a bizottság többsége - és itt a kormánypárti többség dominált - nem látta megoldhatónak ezt a kérdést, és az volt a javaslata, hogy ezt a rendelkezést felejtsük el, mert igazán jól megfogalmazni aligha lehet. Ugyanis - szélsőséges példát mondok - ha valaki elfelejti súlyadóra bejelenteni a gépkocsiját, mondjuk, a város köztiszteletben álló valamelyik polgára gon datlan volt, e bejelentkezési kötelezettségének nem tett eleget, máris megjelenhet a neve - mintegy szégyentáblaszerűségen, pellengéren , hogy ő egy ilyen fontos kötelezettségét elmulasztotta. Hasonló a helyzet a bizonylatokkal is. Ugyanis az is hamis ta rtalmú bizonylatnak minősül, hogyha például egy címet elírnak a bizonylaton, mert ott is már a bizonylat tartalma nem felel meg a valós adatoknak. Megértettük azt a szándékot, hogy valóban a súlyos eseteket kellene szankcionálni. Ez a tervezett rendelkezés azonban mindent szankcionál, valamennyi téves adatot - amelyik tartalmilag hamisat is jelenthet - és bármiféle bejelentési kötelezettséget - mert a törvény szövege kijelentő módban fogalmaz - kötelezően nyilvánosságra kéne hozni. Az volt az alkotmányügyi bizottság véleménye, hogy ez a megszégyenítő jellegű nyilvánosságra hozatal ebben a formájában valószínűleg alkotmányos alapjogokat sértene, és az alkotmányos alapjogokkal szemben nem áll olyan nyomós érdek - akár az adózással kapcsolatos érdek is , amely ezt indokolná. Éppen ezért az volt az alkotmányügyi bizottságban végül is az álláspont, hogy ebben a formában, ahogy a kormány előterjesztette ezt a (4) bekezdést, ezt a rendelkezést nem szabad a törvénybe beemelni. Ugyanakkor az alkotmányügyi bizottságba n megfogalmazódtak olyan vélemények, hogy valamiféle finomított változatban, például a jogsértés súlyát igazán reprezentáló magasabb értékhatár mellett, továbbá a garanciák beépítésével - tehát hogy például csak jogerős határozatot lehessen így nyilvánossá gra hozni - biztosítani ezzel szemben valamiféle jogvédelmet. Tehát ilyen garanciális rendszer kiépítése mellett lenne ez valamilyen formában elfogadható. Nem lenne szerencsés, hogy egy ilyen új jogintézmény azonnal az Alkotmánybíróságnál kössön ki - és na gy valószínűséggel ez a megfogalmazás nem állná meg az Alkotmánybíróság próbáját. Ezért az
