Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 20 (129. szám) - Határozathozatal a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, továbbá a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénymódosításáról szóló törvényjavas... - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
2746 Az életmód természetesen sokat ronthat vagy javíthat az egészségügyi állapoton, de hogy milyen az életmód, az attól függ, hogy milyen az egészségügyi felvilágosítás eredményessége. A kifejezetten rossz egészségügyi állapotból nyilv ánvalóan komoly közvetlen és közvetett gazdasági károk is származnak. A másik tényező az egészségügy teljesítménye, helyzete. Ez a terület is általában fejlesztésre szorul. Ráadásul az elmúlt évek visszafogásai sokszor már a működőképességet veszélyeztetté k. A probléma tehát anyagi, de csak részben az. A tevékenységet ugyanis más alapokra kell helyezni, más mechanizmusokra és érdekeltségre van szükség ahhoz, hogy e terület kedvezőbb hatásai valóban megjelenjenek. A harmadik mérlegelendő körülmény a száguldó infláció, amely különösen súlyos helyzetet teremt. Egyfelől a kereteket legalábbis korlátozza, másfelől az átgondolatlan intézkedésekkel óriási áremelkedést zúdít erre a területre. A dologi kiadások 4045 százaléka import, ezen belül a gyógyszerek 70 száz aléka külföldről jön. El lehet tehát gondolni, hogy a leértékelések és a vámpótlék milyen következményekkel jár a gazdálkodásra. Az egészségbiztosító költségvetése, gyógyító, megelőző ellátása 129,3 milliárd forintot irányoz elő. A nyugdíjak összege 1990b en 202,1 milliárd forint volt, 1994ben már 422,1 milliárd forint. A nyugdíjbiztosításra is a növekvő anyagi, pénzügyi feszültségek a jellemzők. Bővül a nyugdíjasok száma, és a foglalkoztatási nehézségekből adódóan csökken a járulékfizetőké. A finanszírozá si problémához jelentősen hozzájárul az infláció is. 1990ben 2 millió 556 ezren kaptak valamilyen nyugellátást, 1994ben pedig 2 millió 935 ezren. Ezzel arányuk a népességen belül 28,6 százalékra nőtt. A nyugdíjasok számának növekedése részben a lakosság elöregedésére, részben a fenyegető munkanélküliségre utal, az utóbbi elől sokan nyugdíjba menekülnek. Erre utal például a rokkantnyugdíjasok körének jelentős bővülése is. Számuk 1990 és 1994 között 175 ezerrel nőtt, s ezzel 718 ezerre emelkedett. Az előbbi ellátások nagy részét a társadalombiztosítás finanszírozza járulékbevételeiből. Ez lényegében állam az államban, hatalmas apparátussal, óriási költségvetéssel. Ebben az évben ez 850 milliárd forint, feleakkora, mint az állami költségvetés összege. Erre ut alnak az Állami Számvevőszék jelentései, amely a gazdálkodásról nem közöl megnyugtató képet. Ugyan kevés kapaszkodót ad és még kevesebb következtetést von le, mégis láthatóak a súlyos gazdálkodási, vezetési problémák. A parlament 1992ben döntött arról, ho gy a társadalombiztosítást 300 milliárd forintos vagyonhoz kell juttatni, arra hivatkozva, hogy e járulékbevételek nem elegendőek kiadásai finanszírozására. A társadalombiztosítás továbbá egyfajta olyan juttatásként, ami nehéz helyzete alapján megilleti, r endszeresen igénybe veszi az állami forgóalapszámlát, ahol kamatmentesen napi 4560 milliárd forint hitelt vesz igénybe, de a társadalombiztosítási törvény szüntelen és áttekinthetetlen módosításai is ezt az értékelést jelzik. A társadalombiztosítás megren dült egyensúlya csak a járulékfizetők újabb és újabb sarcolásával érhető el. A 300 milliárd forintos vagyonátadásból 1994 végéig mindössze 600 millió forint valósult meg. Ennek ellenére a tb a költségvetését 1992től rendszeresen 3, 5, 16, majd 23 milliárd forint vagyonhozammal teljesítette. Emiatt is nehéz lehetett volna a költségvetés megvalósítása. Évek óta nullszaldós terveket állítanak össze, de mindig deficittel zárnak, 1994ben például 26,5 milliárd forinttal, 1995 első félévében a deficit 26 milliár d forint. Az államháztartási reform munkálatainak mindenképpen részét kell hogy képezze a tb és a kapcsolódó intézmények működésének alapos átvilágítása. (19.00) Ennek fő célja valós megtakarítási lehetőségek feltárása ebben a hatalmas, 850 milliárd forint os költekezésben. Az átvilágítás segítséget adna továbbá a koncepcionális váltás részleteinek kidolgozásához. A továbblépés, a hatékonyság növelése egyik iránya enélkül is nyilvánvaló: a
