Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 20 (129. szám) - Határozathozatal a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, továbbá a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénymódosításáról szóló törvényjavas... - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
2747 szervezet gigantikus méretének csökkentése, a szükségtelen, egybeolva sztott egészség- és nyugdíjbiztosítás szétválasztása és lehetőség szerint a decentralizáció további folytatása. Az 1994. évi LIV. törvény - a gyógyszertárak létesítéséről - módosításai is érdekes módon egybecsengenek azokkal az észrevételekkel, amelyeket a Független Kisgazdapárt a törvény megalkotásakor már fölvetett. A jelenlegi törvényjavaslathoz apróbb módosításokkal kívánunk hozzájárulni éppúgy, mint az 1992. évi törvény a munka törvénykönyvéről javaslataihoz. Ha ezek a benyújtott módosítások általában sikeresek lesznek, akkor tudja csak elfogadni a Független Kisgazdapárt ezt a törvényjavaslatot, egyébként ellene fog szavazni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Surján László képviselő úrnak, a K ereszténydemokrata Néppárt frakciójából. Az ülés vezetését átadom Kóródi Mária alelnök asszonynak. (Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képvis előtársaim! Sok minden elhangzott már ennek a törvénytervezetnek a tárgyalása során a mai napon. Engedjék meg, hogy néhány lényegesebb dolgot én is kiemeljek, vállalva az ismétlés kockázatát, mert úgy látom, hogy elég sok egybecsengő gondolat fogalmazódott meg a különböző pártokban. De talán a kormány számára nem káros, ha ezek egybecsengően elhangoznak a Ház több oldaláról, mert a módosítások elfogadása vagy elutasítása ügyében talán iránymutató lehet. Alapvető problémaké nt az a helyzet kerülhet elő bevezetőben, amelyet a miniszter úr is említett a saját bevezetőjében. Ő azt mondta, hogy hosszúhosszú előkészítő tárgyalások állnak ezen törvényjavaslat mögött, amelyekről az is kiderült a miniszteri expozéban, hogy még nem f ejeződtek be. Innentől fogva egy lehetetlen helyzetbe kerülünk, mert például nagyon komolyan kellene foglalkoznunk a járulékcsökkentés hatásával mind a tbalapok várható költségvetésére, hiányára, a járulékbehajtás problematikájára és sok mindenre. De ha n em tudjuk, hogy milyen mértékű lesz - ha egyáltalán lesz - ez a csökkentés, akkor egy ilyen jellegű vitát teljesen értelmetlen lefolytatnunk. Próbáljuk tehát figyelmünket centrálni, elsősorban azokra a kérdésekre fordítani, amelyek a jelen törvénytervezet és az újsághírek alapján némileg szilárdabb talajon állnak! Az egyik ilyen kérdés a társadalombiztosítás táppénzkiadásainak a kérdése. A társadalombiztosítás kiadásainak fedezetére járulékot kell fizetni - mondta ki és mondja ki ezután is a törvény, amely úgy folytatódott, hogy: az ellátások kifizetését az állam akkor is biztosítja, ha a kiadások meghaladják a bevételeket. Most e két mondat közé a javaslat beiktatja azt az utalást, amely arról szól, hogy a táppénzkiadásokhoz a munkavállaló is hozzájárul. Mi történik akkor, ha a munkavállaló időközben, mondjuk, a betegség alatt tönkremegy? Lehet ezt kezelni eljárási ügyekkel, de a törvény maga világosan nem kezeli; és nem világos, hogy az a garancia, amely egyébként ebben a paragrafusban benne van, hogyan és mi módon érvényesül. Nyilvánvalóan úgy kell érvényesíteni, hogy a dolgozó ne járhasson rosszul és ne maradhasson ellátatlanul, mert ez alapvető kérdés. A törvény 2. §a a biztosítotti körbe helyezi a szakmunkástanulót. A kereszténydemokraták ennél a pontná l kihúzhatnák és kihúzhatják magukat némi büszkeséggel, mert a 75/II. ez előtti módosítása során nagyon élesen kifogásoltuk azt a korábbi módosítást, amely a szakmunkástanulók egy részét kivonta a biztosítotti körből, vagy legalábbis megadta erre a lehetős éget. Úgy gondoltuk akkor is, és úgy gondoljuk most is, hogy a bismarcki típusú betegbiztosítás, amire alapozva már a múlt század végén Magyarországon is megfogalmazódott a törvény, alapvetően munkásbiztosítás volt, ahol a tanoncot együtt kezelték a szakmu nkásokkal. Ezt az elvet feladni nem szabad, s ilyen értelemben most üdvözlöm a törvénynek azt a szándékát, hogy ezt a problémát megoldja és egyértelműen rendezi. Valójában egy kicsit ellenzékiként hozzá kell tennem, hogy érdemes lett volna talán már
