Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA (MSZP):
2692 "Tényleges és fontos támaszunk volt törekvéseinkben" - emlékezett meg részvétnyilatkozatában Corneliu Copusuról Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Halála súlyos veszteség románoknak és magyarokna k egyaránt, vesztesége az egész román politikai életnek. Mert Copusu Erdély szülötteként ismerte és értette a népek együttélésének problémáit, román politikusként felismerte, hogy országának boldogulásához elengedhetetlen az ország minden népének boldogulá sa, és európai demokrataként tudta, hogy az Európába igyekvő Románia nem kerülheti meg a nemzeti kisebbségek sorsának rendezését. Ellenzékiként pedig az volt a meggyőződése, hogy egy szétforgácsolódott ellenzék nem veheti fel sikerrel a küzdelmet a neodesp otikus hatalommal szemben. Corneliu Copusu annak az erdélyi román politikai iskolának volt a képviselője, amely a bizántinus politikai praktikáknál mindig fontosabbnak tartotta az erkölcsi tartást, a megbízhatóságot és a kiszámíthatóságot. Reméljük, lesz, aki továbbviszi politikai örökséget. Isten adjon neki örök békét, nyugalmat! (Taps.) (13.20) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr . Tisztelt Ház! Bár más témában jelentkeztem hozzászólásra, elöljáróban a magam nevében - de gondolom szocialista képviselőtársaim is egyetértenek abban, amit Rockenbauer képviselőtársam elmondott Corneliu Copusuról, azt mi is teljes szívvel így valljuk és nagyon örülök annak, hogy erre a felszólalásra sor került a Házban. Én valamivel prózaibb témáról szeretnék szólni: a Duna hajózhatóságáról. Mi, akik ebbe a Házba vagy az országgyűlési képviselőházba kerültünk dolgozni, a sok terhes, unalmas, fárasztó vag y éppen túlságosan is idegesítő munka mellett gondolom, sokunk számára visszatérő örömforrás, hogy amikor kinézünk az ablakon, akkor Budapest, és - gondolom, bátran állíthatom - Európa egyik legszebb panorámájában gyönyörködhetünk: a Duna látványában. Azon ban, ha az első poétikus benyomáson túltesszük magunkat, akkor arra a meglepő felismerésre juthatunk, hogy a Dunát más európai folyókhoz, folyamokhoz képest alig hajózzák. Aki járt külföldön, és látta a Rajnát, a Szajnát, a hollandiai csatornákat, az látta , hogy ott szinte egymásba érnek a különböző uszályok, hajók, folyami szállítási eszközök, hiszen a folyami szállítás nemcsak ősi, hanem ugyanakkor nagyon korszerű, nagyon tiszta, nagyon környezetbarát és nagyon gazdaságos szállítási forma, nem szennyezi a levegőt, nem igényel vagy csak kevésbé igényel környezetromboló energiaforrásokat, nagyon praktikusan szervezhető. Például ha csak Budapest és az ország számos része számára valóságos sorscsapást jelentő kamionforgalomra gondolunk, akkor könnyű elképzelni , hogy tíz és tízezer kamiont lehetne folyami szállításra terelni Hegyeshalomnál és elszállítani a folyón keresztül egészen Mohácsig, és akkor például nem lennének Budapesten a Bocskai úton vagy a Balaton déli partján olyan mindennapos környezeti és közlek edési problémák, mint amelynek az ott lakók vagy üdülők tanúi lehetnek. Ezzel szemben, hogy mi lehetne a Dunán, ha a hajózást sikerülne megoldani? Azt látjuk, hogy itt az Országház épületével szemben vagy másutt a Dunán fennakadnak az uszályok. A Duna egés z európai szakaszán gyakorlatilag ma már a magyarországi szakasz a legnehezebben hajózható. Szobnál valóban ki lehet mondani, hogy éppen csak bizonyos időszakokban hajózható a Duna. Az egész európai hajózást - hiszen a Dunát más folyókkal NyugatEurópában összekötötték - nehezíti a magyarországi szűk keresztmetszet, az a tény, hogy a Duna Magyarországon sajnos egyre kevésbé és kevésbé hajózható. És ha mi más szomszédos országok különböző tevékenységével szemben jogos kritikákat hangoztatunk, akkor arra is f igyelemmel kell lennünk, hogy bizony a Duna
