Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA (MSZP):
2693 Bizottság alkalmanként joggal kritizálja Magyarországot, amiért az ország vajmi keveset tesz azért, hogy a Duna hajózható legyen. Ha mindannyiunk óhajának megfelelően béke lesz a volt jugoszláv államokban, a déls zláv térségben, akkor nyilvánvaló, hogy a nyugateurópai, északeurópai és a délszláv térség közti forgalom még fontosabb lesz, s ebben az esetben a Duna hajózhatósága ismételten fontos kívánalom lesz. Felmerül persze a kérdés, hogy a Duna hajózhatósága ho gyan lehetne helyreállítható, pontosabban hogyan lehetne európai színvonalra fejleszthető. Kimondom, amit ebben a Házban nagyon kevesen mertek kimondani: az egyik megoldás valószínűleg a Duna duzzasztása, a lépcsőztetés lett volna. Erről komoly viták folyt ak. Költők, filozófusok, írók, háziasszonyok és egyéb kiváló emberek mondták el erről a témáról a véleményüket. Megmondom őszintén, '8990 táján magam is azok közé tartoztam, akik elfogadták a lépcsőztetés elleni érveket, és nem hiszem, hogy ezt utólag meg kellene bánnom. Én nem megoldást kívánok említeni, pusztán két alternatívát jelölök meg. Mindenesetre kétségtelen, ha az ember egy tízemeletes lakóház negyedik emeletén él, akkor a vízellátás tekintetében nem függetlenítheti teljesen magát a harmadik és a hatodik emeleten lakóktól. Vannak azonban, akik azt mondják - és lehet, hogy nekik van igazuk , hogy a duzzasztás és a vízlépcsőépítés nem az ideális megoldás. Ideális megoldás lenne másfajta hajóknak, hajótípusoknak, kisebb merülésű hajótípusoknak a beá llítása. Sajnos maga a hajógyártás is Magyarországon, egyéb más ipari gyártásokkal együtt, inkább leépülőben volt az elmúlt években, úgyhogy ilyen új hajótípusoknak a megteremtése is hátramaradt. Nem hiszem, hogy helyes lenne itt állást foglalnom, hogy a d uzzasztásos, lépcsőzéses megoldás vagy egy másik megoldás a helyes - ezt inkább a szakemberekre bíznám , azonban annyi bizonyos, hogy a jelenlegi állapot a legkevésbé helyes, a leginkább káros. Hiszen az a tény, hogy teherforgalom aligalig lehet a Dunán, ez nagyonnagyon súlyos környezeti károkat jelent az egész ország számára, mindenki számára, aki ennek a következményeit kénytelen megszenvedni. Nem beszélve természetesen arról, hogy ez energiába, pénzbe, autópályaépítésbe, energiafelhasználásba, nagyok sok mindenbe kerül. A kotrást ajánlják egyesek a probléma megoldásaként. Magam eredeti szakmám szerint építőmérnök vagyok, de nem állítom, hogy minden szakmai részlet birtokában, ismeretében lennék. Az mindenképpen kétségtelen, hogy a kotrás sem olyan pro blémamentes műszaki megoldás, amint azt néha halljuk, hiszen a kotrás végeredményben hosszú távon leszállítja a vízszintet, a problémát nem oldja meg, veszélyezteti a hajózást, és - mint Gemenc példáján látjuk - a környező erdők számára is veszélyes lehet. Én mindig azon a véleményen voltam, hogy a Duna állapota, hajózása politikai hisztériakeltéssel nem oldható meg. Úgy sem oldható meg, hogy kimondjuk, a Duna ügyéhez mindenki hozzászólhat, kivéve a vízépítő mérnököket, a vízügyi szakembereket. Azt hiszem, a demokrácia hatodik évében az lenne a normális dolog, ha a politikusok politikai kérdésekkel foglalkoznának és a műszaki természetű problémák megoldását elsősorban műszaki szakemberekre bíznánk. Ezzel együtt természetesen mindazokat az értékeket is kamato ztatni kell, amit a Dunáért aggódó amatőrök az elmúlt években felhalmoztak. Jó, értelmes kompromisszumokat lehetne és kellene kialakítani. Azonban - és ezzel szeretném zárni ezt a napirend utáni felszólalást - őszintén remélem, hogy abban minden józan gond olkodású, az országért, az ország környezeti állapotáért, az ország nemzetközi integrációjáért aggódó ember egyetért, hogy a Dunának a magyar szakaszon is hajózható folyóvá kell válnia. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
