Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának lezárása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2687 Hát akkor se sikerült, és ráadásul most még a hátunkon cipeljük a korábbi időszakból levő óriási adósságterheke t. Egy aligadóssággal rendelkező ország nyilván könnyebben tud új pénzeket felvenni és igazi adósságnövekedést produkálni, mint már egy elég jelentősen eladósodott ország. Erre is, azt hiszem, teljes joggal mutattak rá többen a vitában. Tehát sajnos elker ülhetetlen egy olyan gazdaságpolitikai pályakorrekció, ami természetesen egyfelől szeretné a növekedést továbbvinni, elsősorban a beruházás, exportorientált, sőt - szeretném itt nyíltan megmondani - az importot kiváltó, az importtal versenyző hazai termel és bővülését eredményező növekedést. De a másik oldalról elkerülhetetlen, hogy ne történjen korrekció a másik összefüggésrendszerben, tehát nevezetesen a fogyasztás szintje tekintetében. Rátérnék rögtön a másik összefüggésrendszerre, a stabilizációs progra mmal való összefüggésekre. Én azt hiszem, hogy itt is rengeteg félreértés van a Házban, a fogalomhasználatban is, és talán ez a mostani vita alkalmat ad arra, hogy egy kicsit tisztázzuk a dolgokat. A stabilizációs program nem egyenlő azzal a stabilizációs törvénycsomaggal, amit a Ház megtárgyalt. Ha emlékeznek rá, a stabilizációs törvénycsomag, az csak a pótköltségvetés előkészítője volt; a pótköltségvetéshez szükséges lépéseket, tehát a különböző előirányzatmódosításokhoz tartozó, rendszerszerű változások at gyűjtötte csokorba - zárójelben mondom, hogy nem is önmagában csak ez a törvény, mert előtte is volt külön törvény, mondjuk, a fogyasztási adóval összefüggésben, ami szintén beletartozott , tehát ez csak egy kis szegmense, egy lényeges szegmense, de eg y szegmense volt az egész csomagnak. Maga az egész csomag, az tulajdonképpen három nagy dologból állt. Ezt azért szeretném itt is hangsúlyozni, mert ez a három nagy dolog folytatódik a '96os gazdaságpolitika és a '96os költségvetéspolitika esetében is. Ugye, az egyik, amit azért általában az országban pozitívan fogadtak a szakkörök is és az emberek is, ez az egész árfolyampolitikának a megváltoztatása: az egyszeri nagy leértékelés és a vámpótlék bevezetése. Világosan látszik, hogy ennek hatása van, vilá gosan látszik, hogy az exportdinamika elég szép, és világosan látszik, hogy a már hosszú évek óta tartó importnövekedést sikerült megtörni. Ez egy óriási dolog, mert ebben még a szakértők se nagyon hittek, hogy egyáltalán lehetséges végrehajtani, és megval ósult. (13.00) Kétségkívül ehhez egy óriási pénzügyi löketet kellett adni az importnak. Tehát átmenetileg a leértékelés és a vámpótlék együtt lényegesen átrendezte a versenyviszonyokat az importált termékek és a potenciális hazai termelők között, és ez lát hatólag működik, mert azt eredményezte, hogy az import volumenét tekintve most már mérséklődik. Miután itt egy egyszeri lényeges átrendezés történt, tehát azt gondolja a kormány, hogy ezt a helyzetet fönn kell tartani, és ez a meghirdetett folyamatos árfol yamkorrekciós rendszer erre kiválóan alkalmas is. Tehát úgy látjuk, hogy az exportimport megfelelő szabályozása a következő évben is működni fog. A másik alapvető eleme ennek a politikának egy masszív jövedelemátcsoportosítás volt. Nem azért, mert valaki ezt különösebben úgy szubjektíven szereti, nem azért, mert nincs azzal tisztában, hogy ennek vannak vesztesei és nyertesei. De tudomásul kell vennünk, hogy ha egyszer az országban ilyen módon eltolódtak ezek az arányok, nevezetesen a fogyasztás és a felhal mozás közötti arányok, s azt is figyelembe vesszük, hogy hogyan alakult a versenyképessége a magyar termelésnek, mondjuk, a többi visegrádi ország helyzetéhez képest, akkor sajnos, nem volt elkerülhető, hogy itt egy átcsoportosítás induljon meg, nevezetese n a vállalkozói jövedelmek javára, és nyilván a lakossági, munkavállalói jövedelmek kárára. De talán itt sem egészen fair az a tárgyalási mód - sőt, biztos, hogy nem fair , amelyik arról beszél, hogy 10 százalékos reálkeresetcsökkenés valósul meg Magyar országon '95ben. Mert ez ugyan önmagában igaz, csak ehhez hozzá kell tenni, hogy viszont '94ben volt egy 7 százalékos emelkedés, amit semmi nem alapozott meg az adott helyzetben. Ha a kettőt együtt nézzük, akkor tulajdonképpen itt csak 3 százalékról van szó, most egy '93as bázishoz képest, vagy ha most a reáljövedelemkategóriát használom, ami szélesebb, ott azért azt kell látnunk, hogy '94ben volt egy
