Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának lezárása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2688 4 százalékos emelés, '95ben egy 4,5 százalékos csökkenés, és '96ra gondolunk egy 4 százalékos mérsék lődést. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek nem súlyos dolgok. Ezek súlyos dolgok, és természetesen fájdalmasan érintenek mindenkit. De azért ennek a drámaisága nem jellemezhető pusztán azzal, hogy egyik évről a másikra 10 százalékkal csökken. Mert ha így együttesen nézem, akkor végső soron, mondjuk, '93hoz képest összesen 4 százalékos mérséklődés valósul meg a három év alatt. Mi úgy látjuk, hogy ez a jövedelemátcsoportosítás lényegében '96ban befejezhető. Többen fölvetették a vitában, teljes joggal, hogy világossá kell tenni mindenki előtt, meddig tart ez a politika. A hároméves stabilizációs program, a hároméves program tervezete pontosabban - aminek a véglegesítése most folyamatban van - világosan tükrözi azt a gazdaságpolitikai pályát, amit ma a ko rmány szeretne elérni, s ez a pálya világosan tükrözi, hogy itt ez a masszív átcsoportosítás lényegében '9596ban következik be, '9798 már legfeljebb egy kis "finomhangolás", '9798ban már nem lesz szükség mai tudásunk szerint a további mérséklésére a r eáljövedelmeknek vagy a reálbéreknek. Hadd térjek rá a harmadik összefüggésrendszerre, mely legközvetlenebbül kapcsolódik a most napirenden levő kérdéshez, nevezetesen az államháztartási hiány csökkentésére. Erről sokat beszéltünk már, hogy 8 százalék GDParányos, azt meghaladó hiány volt az elmúlt évben, idén 6,57 százalékot várunk, és a jövő évben ezt 4 százalékra kívánjuk levinni. Ennek a hiánycsökkenésnek volt egy fontos összefüggője: a pótköltségvetés, és a pótköltségvetés mögött az a bizonyos stabili zációs törvénycsomag. De magában a központi költségvetésben, örömmel mondhatjuk, világosan látszik, hogy - privatizációs bevételeket egy picit félretéve - lényegében az az egyensúlyi helyzet van kialakulóban, amit a pótköltségvetés tervezett. Tehát ilyen é rtelemben egyértelműen azt kell mondanunk, hogy a pótköltségvetés, a mögötte levő stabilizációs törvénycsomag és az egyéb intézkedések sikeresek voltak, hiszen azt hozzák, amit vártunk tőle. Ami elcsúszási veszély van, az a társadalombiztosítási alapok köl tségvetésénél jelentkezik. Kétségkívül ezt a területet súlyosabban érintették az Alkotmánybíróság által felfüggesztett vagy hatályon kívül helyezett intézkedések. Itt ugyan az volt a reményünk nyáron még, hogy más intézkedésekkel sikerül nagyjából a dolgot az eredeti pályán tartani, most ezzel kapcsolatban erős kétségek vannak, de végleges képünk azért az üggyel összefüggésben nincs. Összességében, ha most milliárd forintokban számolunk, azért azt lehet látni, hogy az eredeti csomagnak a túlnyomó része, a n agy többsége, 7580 százaléka mégis csak megvalósult, és az a szellem is megvalósult - erről ma éppen Toller képviselő úr beszélt , amit ez a csomag tartalmazott, mondjuk, a rászorultsági elv elfogadhatósága tekintetében. Az egész költségvetés arról szól, hogy hogyan tudunk ezen a pályán továbbhaladni, és hogy tudjuk ezt a bizonyos 4 százalék körüli államháztartási hiányt elérni. A 4 százalék természetesen - erről az expozé hosszan beszélt - nem önmagában egy, a csillagokból leszállt szám, hanem ez az a sz int, ami mellett úgy látjuk, hogy a gazdaságpolitika egésze harmonizálható, a fogyasztásfelhalmozás aránynak egy megfelelő szintje elérhető, s a legfontosabb cél, a további eladósodás megállítása elérhető. S mivel az eladósodás, a folyó fizetési mérleg hi ánya és az államháztartási hiány között nagyon szoros összefüggés van Magyarországon, tehát ebben az összefüggésrendszerben jön ki az, hogy ennek körülbelül 4 százaléknak kell lenni, és nem lehet magasabb. Engedjék meg, hogy most rátérjek egy következő tém ára, röviden már csak azokra az összefüggésekre, amiket itt a gazdaságpolitika társadalmi hatásaival összefüggésben többen fölvetettek. Azt hiszem, nagyon jogos, talán ma különösen jogos az az összefüggésrendszer, ami a tűrőképesség határaira, a társadalmi egyensúly fontosságára hívta föl a figyelmet.
