Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának lezárása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
2686 cserearányromlásról beszéltünk, ami a nemzeti jövedelem 10 százalékának e lvesztését jelentette. Kérem szépen, itt most a GDP 20 százalékot csökkent néhány év alatt. Tehát tényleg nagyon súlyos, drámai mértékű gazdasági visszaesés következett be Magyarországon. Most itt nem kívánok foglalkozni azzal, hogy milyen okokból következ ett be; ugye, itt egy világrendszer omlott össze körülöttünk, piacok vesztek el, vállalatok tűntek el, munkahelyek tűntek el. Nem az az összefüggésrendszer érdekes itt most már elsősorban, hogy ebben most milyen szerepe volt különböző tényezőknek, különböz ő megtett vagy meg nem tett intézkedéseknek - nyilván ennek is van fontossága , de itt most a jelen és a jövő szempontjából az az érdekes, hogy mi az a szituáció, mi az a gazdasági szituáció, ami kialakult. És sajnos, bármennyire népszerűtlen erről beszél ni, meg kell mondanunk, ha egy országban egyszerűen 20 százalékkal visszaesik az a jövedelem, amit előállítanak, akkor azért ennek valami következménye kell hogy legyen arra, hogy mennyit lehet egy országban úgy együttesen fölhasználni. És ebben az összefü ggésrendszerben, ha megnézzük a statisztikai számokat, azok azt mutatják, hogy mondjuk a mélyponton, '93ban a reáljövedelem 11 százalékot mérséklődött - mondjuk a '89es idézőjelbe vett "békeévhez" képest , vagy a lakossági fogyasztás 8 százalékot mérsék lődött. Tehát egyik oldalon egy 20 százalékos visszaesés a megtermelt jövedelmekben, a másik oldalon egy 8 százalékos visszaesés a lakossági fogyasztásban. Innen következnek a problémák. És ha ezt most tovább nézzük, akkor ennek egyéb oldalai is vannak. Ez zel összefüggésben van egy megugró külkereskedelmi mérleghiány, van egy nagy fizetésimérleghiány, úgy zárójelben, van egy óriási államháztartási hiány és van egy borzasztóan elcsúszott fogyasztásfelhalmozás arány. Én azt hiszem, a teremben sokan jártak p olitikai gazdaságtanra különböző egyetemeken, és emlékeznek még arra, hogy a fogyasztásfelhalmozás aránya a szocializmusban 25:75 kell legyen, a nemzeti jövedelemben mérve; az a GDPben mérve inkább olyan 70:30nak felelne meg. De most felejtsük el ezt az egészet, és olvassunk nyugati szakirodalmat, hogy mit tekintenek olyan fogyasztásfelhalmozás aránynak, ami egészséges, olyan beruházási rátának, ami egészséges; hát az is olyan 25 és 30 százalék között van. Ugye, ebben az országban 20 százalék alá süllye dt a beruházási ráta. Egy korábbi vitában már elmondtam azt az összehasonlítást, amit Magyarország és Ausztria között végeztek el a KSHban, '93ra vonatkozóan - illetve ott más országokhoz is hasonlítottak, de most itt a magyarosztrákot hadd mondjam , a mi azt mondja, hogy Magyarország '93ban, egy főre vetítve az osztrák jövedelemnek a 32 százalékát tudta előállítani, miközben az osztrák fogyasztásnak a 42 százalékát fogyasztotta és az osztrák beruházásnak a 16 százalékát beruházta. Itt egy csomó módszer tani problémát föl lehet vetni, hogy egészen pontosan nem jók ezek a számok, de a tendenciát világosan mutatják. Szóval, tisztelt Ház, az egész probléma ebből a helyzetből fakad. Tehát nem arról van szó, hogy valahol egy gonosz pénzügyminiszter, nagy bajus szal kitalálja, hogy hogyan lehetne a magyar lakosságot nyomorítani, hanem arról van szó, hogy ez az ország ennek az évszázadának az egyik legnagyobb gazdasági válságába került, és ezt a válságot valahogyan kezelni kell. Kétségkívül, az előző négy évben is valamilyen mértékben megtörtént a kezelése ennek, valamilyen mértékben a belső felhasználás csökkent; csak nem abban a mértékben, ami megfelelő lett volna a veszteség nagyságához, amit az ország elszenvedett. Ebből a problémából nem lehet pusztán azzal a gazdaságpolitikai recepttel kikerülni, amit a '70es években is próbáltak az akkori kormányzatok: tehát hogy majd csinálunk egy kicsike kis ütemkülönbséget a növekedés és a lakossági fogyasztás, a belső felhasználás növekedése között. Kérem szépen, ez a po litika, dollárban mérve, akkor súlyos milliárdokat jelentett veszteségként Magyarországnak. A mai adósságteher jelentős része pont ebből a politikából fakad; akkor is az volt az illúzió, hogy majd egy ilyen jelentős növekedés mellett valahogyan rendbehozzu k, apránként, fokozatosan az egyensúlyunkat, ezeket a megbomlott arányokat, és akkor majd jobb lesz, és az egészet finanszírozzuk eladósodásból.
