Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 12 (105. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - FEKETE GYÖRGY (MDF):
269 Ennyit egyelőre az általános elvi problémákról, a továbbiakat, ha mód és alkalom nyílik, a részletes vitában szeretném elmondani. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (G. Nagyn é dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Fekete György úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Szólásra készül Takács Péter, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Megadom a szót Fekete Györgynek. FEKETE GYÖRGY (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! K edves Képviselőtársaim! A felszólalások zöme, de különösen Daróczy képviselőtársamnak a Szocialista Párt és Dobos Krisztinának az MDF részéről elhangzott felszólalása jól bizonyítja, hogy itt nem egy felsőoktatási fejlesztési programról, hanem egy felsőokt atási veszejtési programról van szó. Engedtessék meg, hogy bizonyos általános politikai konzekvenciák levonása előtt viszont hadd kongassam meg a rekviem harangjait a magyar művészeti felsőoktatás dolgában. A Magyar Képzőművészeti Főiskola, az Iparművészet i Főiskola, a Színház- és Filmművészeti Főiskola, a Zeneművészeti Főiskola és a Táncművészeti Főiskola már március 27én Horn Gyulához, a kormány elnökéhez fordult, felrajzolva azt a helyzetet, hogy akkor még csak hallott bizonyosfajta módosító tendenciák és a pótköltségvetés elvonásai, valamint a költségvetés tényei és a várható '96os költségvetés kiszivárgó számai milyen katasztrofális mélyütést fognak a magyar művészeti felsőoktatásra helyezni. Tudni kell mindazoknak, akik a magyar művészetnek és a kult úrának a finom szövetszerkezetébe szinte csizmás lépésekkel, szinte bakancsos lépésekkel hatolnak egyre inkább be és egyre inkább mélyre, hogy itt, ebben az öt művészeti főiskolában a magyar kultúra és a magyar művészet génbankja van. Történetében, művésze ttörténeti oktatásában, a hagyományok őrzésében, az új médiumok létrehozásában, az új szellemiségben, egy XXI. századi Európához való csatlakozásban és affinitásban itt van jelen, ebben az öt művészeti főiskolában mindaz, ami a magyar kultúra kondícióit a világban meghatározza, eddig is meghatározta, sőt, úgy határozta meg eddig, hogy a magyar élet legkonvertibilisabb valutáját, a magyar kultúrát és a magyar művészeteket állította elő. Egy nagyon rövid teoretikus kitérőt kell tennem. Úgy tűnik nekem azokból az anyagokból, amelyeket Fodor Gábor februárban a Magyar Hírlapban tett közzé, mint eszmefuttatást, mint eszmei előzményeket - és a tizenkét pont most tartalmazza a minisztérium minden előzmény nélküli színre lépésével , úgy tűnik, hogy a minisztérium, a z előterjesztő konzekvensen összetéveszti a nemzet kultúráját a nemzeti kultúrával. (11.20) (A jegyzői székben dr. Trombitás Zoltánt dr. Kávássy Sándor váltja fel.) A magyar nemzet kultúrája egy 1100 éves európai szomszédsá gban van jelen, egy, az egész világra kitekintő, az összes pozitív értékeket minden igyekezete szerint magába foglaló nagy kultúra. A nemzet kultúrája széles, tág, mély és egész. Ebben minden benne van. Ez az a kultúra, amelyet a világ létrehoz azért, hogy többek között mi is részesüljünk belőle. A nemzeti kultúra más, szűkebb, rövidebb, de ennél sokkal mélyebb tartomány: az a tartomány, amelynek a létrehozásában senki nem vesz részt a világon, nekünk kötelességünk, hogy a világ kultúráját, és ezen keresztü l a nemzet kultúráját a nemzeti kultúrával állandóan élesszük, tápláljuk, gazdagítsuk. Úgy tűnik, hogy mindaz, ami a Szalay utcában az elmúlt másfél évben történt, a nemzet kultúrájának a nemzeti kultúra fölé helyezése. Önmagában az nem volna baj akkor, ho gyha a nemzeti kultúra ápolásának szellemi műhelyei, személyei és tendenciái egy nyugodt polgári fejlődés folyamán létrejöttek volna, s nem állandóan a védekezés magatartásából kellene támadni azt a világkultúrát, amelyet mi ugyanakkor szeretünk, ápolunk, és bizonyos emberek esetében, kultúremberek esetében még személyünkben is részesei vagyunk.
