Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
2674 Az irányítás köréből kifogásolom a 10. §ban azt a megfogalmazást, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a kijelölt miniszter irányítja. Ez azt jelenti, hogy a kormány bármelyik minisztere lehet egyben a nemzetbiztonságért felelős miniszter. Így adott esetben a belügyminiszter is, a honvédelmi miniszter is vagy a pénzügyminiszter is. Amit én kifogásoltam ebből az eljárásból, az az, hogy ez felhatalmazást adhat arra, hogy adott esetben a belü gyminiszter is elláthassa ezt a feladatot, és a rendszerváltozásnak az egyik nagy vívmánya volt, hogy minél messzebb kerüljön a két tárca és a két felelősség egymástól. E körben nyilván a legcélravezetőbb az, amit az elmúlt ötéves szokásjogunk is már meger ősített, hogy egy tárca nélküli miniszter az, aki ezt a feladatot el tudja látni, és a kormány megbízásából látja el. Az irányításon belül rögzíti a javaslat: a miniszter irányító jogkörében a főigazgatók hatáskörébe tartozó ügyet nem vonhat el. Ezzel rész ben egyetértek. Azzal nem értek egyet, hogy ez alól valamiféle kivételt nem tud a törvény megteremteni, hiszen az élet nagyon furcsa dolgokat tud produkálni. Mi a teendő, ha ez mégis fontos lenne? Ki vonhat el vagy ki állíthat meg egy elfajulást, ha ez aló l semmiféle kivételt nem tudunk megteremteni? Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a főigazgató kinevezése és felmentése a miniszterelnök hatáskörébe tartozik, és a szakszolgálatnál meg még komplikáltabb, mert három miniszter egyetértése szükséges ehhez. A ne mzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzését nagyon fontosnak tartom, azonban a megoldás módjával nem értettem egyet. A Házszabály 36. §a szerint létre kell hozni vizsgálóbizottságot a képviselők egyötödének kérelmére. Nem tudom, hogy az a fajta viz sgálóbizottság, amit a Házszabály alapján föl lehet állítani, és ez a kvázi vizsgálóbizottság, amire felhatalmazást kap e törvény alapján a nemzetbiztonsági bizottság, milyen kapcsolatban áll egymással. A törvényjavaslat szerint a bizottság nem jogosult eg yedi ügyekkel foglalkozni, illetőleg egyedi ügyekkel kapcsolatos tájékoztatókba betekinteni. Én ellentmondást látok két szakasz között, hiszen az egyik rögzíti, hogy nem jogosult ezzel foglalkozni, a feladatkörében azonban rögzíti egy szakasz azt, hogy a p anaszos a nemzetbiztonsági bizottsághoz fordulhat. Ha a panaszosnak és a bizottságnak megadjuk annak lehetőségét, hogy az oda érkezett panasszal a bizottság foglalkozzék, akkor nem tudom elképzelni azt, hogy ezek a panaszosok ne csupa egyedi ügyekben kérné nek orvoslási lehetőséget a bizottságtól. Ennek a feloldását nem láttam a törvényjavaslatban. Más terület: ha egy országgyűlési képviselőre vagy a vele közös háztartásban élő hozzátartozójára vonatkozóan információgyűjtő tevékenységet végez a nemzetbiztons ág, akkor a törvényjavaslat szerint a miniszter értesíteni köteles a bizottság elnökét vagy alelnökét. Erről Wachsler képviselőtársam már részletesen beszélt, én azonban mindig csak a Házszabályhoz szeretnék visszamenni. A Házszabály 74. §a azt mondja, ho gy a bizottság alelnöke az elnök által rábízott feladatokat látja el. A mi Házszabályunk a bizottság elnökét úgy tekinti, mint az elsőt az egyenlők között. A bizottság elnöke az, aki megtestesíti ugyan a bizottságot, de a Házszabályban nem önállósulnak a b izottsági elnök jogai. Éppen ezért nem tudom értelmezni ezt a szakaszt, ugyanis ha a Házszabály alapján a bizottság elnökéhez információ érkezik, a bizottság elnöke tájékoztatja erről a bizottság tagjait. Ha a javaslat ezzel a megoldással azt szerette voln a elérni, hogy ez a bizottsági elnök vagy alelnök, aki a megfelelő információkat megkapta, kvázi titoktemetőként tartsa ezt az információt magában, akkor is el kellett volna valahol varrni ezt a szálat, mert így az én megítélésem szerint a Házszabály által ános szabályai szerint a bizottság elnöke ezt az információt meg fogja osztani a bizottság tagjaival. (12.00) Hogy ez politikailag mennyi lehetőségre ad okot, ezt Wachsler képviselő úr már elmondta, hiszen az elnök és az alelnök mindig különböző pártbó l kerül ki. Ha azonban a jogalkotó azt akarta ezzel elérni, hogy a bizottság elnöke - vagy alelnöke, mindegy kit fog felhatalmazni végül a törvény - a tudomására jutott titkot, azt hogy egy képviselő ellen ilyen eljárás folyik, köteles megtartani, akkor pe dig ezt a mondatot tovább kellett volna folytatni, és valahogy úgy befejezni, hogy ezt nem
