Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 12 (105. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
268 megvásárolja, mondjuk, a reggelijét és azért fizetnie kell, miért volna természetellenes, a józan bel átással ellentétben álló, ha a szellemi javak, ismeretek, jártasságok, készségek stb. átadásáért is fizetni kell. Kiváltképp is és ha tekintetbe vesszük, hogy a felsőoktatási intézmények olyan ismereteket és tudást közvetítenek, amelyeknek birtoklása külön leges értéket jelent az egyén számára. Lehetőséget biztosít, hogy szilárd pozíciót foglaljon el az életben, a társadalomban, hogy sok más mellett megkeresse a reggelire, ebédre és vacsorára valót, eltarthassa önmagát és családját, és ha szerencséje van, a létfenntartási feltételeken túl a felhalmozásra is lehetősége nyíljék. Ismételten is hangsúlyozom, hogy véleményem szerint önmagában a tandíj nem antidemokratikus találmány. Bevezetésének módja, adott formá ja azonban igenis lehet antidemokratikus, sőt kifejezetten népellenes is. Hitem szerint többek között erről van szó, amikor a kormány tandíjrendelete miatt nemcsak berzenkedik, hanem felháborodottan tiltakozik az egyetemi és főiskolai ifjúság. És itt szere tném kijelenteni, hogy, bár egészen más elvi alapokról szemlélve a dolgokat, minden tekintetben egyetértek a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségének a 83/1995. szám alatt kiadott kormányrendeletről adott értékelésével, amikor azt írják, hogy - idéz em - "szakmailag értelmezhetetlen, politikailag elfogadhatatlan, és mint jogszabály végrehajthatatlan". Eddig az idézet. Találó, minden tekintetben pontos és szellemes értékelés. A mindenkire egységesen kivetett kétezer forint egyértelműen primitív. Tulajd onképpen nem más, mint a hallgatóságra kirótt fejadó, amely joggal sérti és háborítja fel a hallgatóságot. Tandíjat - megítélésem szerint - csak minden tekintetben pontos és megalapozott számítások alapján lehet bevezetni, annak eldöntése és meghatározása után, hogy mi az, amit a felsőoktatás terheiből és költségeiből az állam vállal és mi az, amit a társadalomra kíván áthárítani, illetve amit fokozatosan a társadalomnak kell átvennie. Kiemelten is hangsúlyoznám és nyomatékkal húznám alá ezúttal a fokozatos ságot, mert máról holnapra itt sem mennek a dolgok. Ez esetben azonban az összes lehetséges díjat figyelembe kellene venni, a beiratkozási díjtól a vizsgadíjakig és az összes lehetséges többit is, nem szólva a taníttatás bekerülési költségeiről. És csak ez ek függvényében, a társadalom teherbírását maximálisan figyelembe véve lehetne meghatározni és bevezetni a tandíjat, illetve az egyéb díjakat. Mindaddig, amíg nem történt meg az átállás, nem bontakozott ki és nem stabilizálódott a piacgazdaság, minden megg ondolatlan lépés végzetes lehet. És vigyáznunk kell, ha nem akarjuk, hogy nálunk is megismétlődjenek a Quartier Latin eseményei, illetve hasonló jelenségekre kerüljön sor. Elmúlt már ugyanis az a világ, Lenin és Sztálin nevében mindent meg lehet tenni. A f entiek szerint is csak nagy körültekintéssel bevezetett tandíj és más díj is csak akkor lehet valóban demokratikus, a többség, széles körök számára elfogadható, ha differenciált, ha az egyes díjtételek meghatározásánál messzemenően figyelembe veszik a tanu lmányi eredményt, ha méltányláshoz és elismeréshez jut a szorgalom, a tehetség és kiválóság. Ha a tandíjat tandíjmentesség - kitűnő és jeles nem fizet, jó rendű pedig csak csökkentett díjat , a tehetséges és kiváló hallgatók javát szolgáló ösztöndíjrendsz er teszi teljessé. És ha mindehhez végül olcsó kollégium és menza járul. A tehetséges hallgatót, jöjjön bár a társadalom legmélyéről vagy bármely pontjáról, akár a csúcsáról is, feltétlenül támogatni kell. A szegénység pedig önmagában, tehetség, szorgalom, megbecsülést érdemlő egyéni kvalitások nélkül nem lehet ok a támogatásra. Mindezekkel összefüggésben a szociális támogatás is, tekintettel az e vonatkozásban tapasztalható nem kis visszaélésekre, csak az egyén valóságos viszonyainak pontos felmérése alapj án valósulhat meg. Teljesen jogos igény végül, hogy megfelelő körültekintéssel, a lehetséges tényezők és körülmények figyelembevételével dolgozandók ki az egyetemek és főiskolák normatív támogatásának rendszere, illetve rendszerei, mint az állam köteles és költségvetésileg meghatározott hozzájárulása.
