Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - WACHSLER TAMÁS (Fidesz):
2662 csak a telefonon folytatott beszélgetések esetében, hanem e gyéb beszélgetések esetében is kötődjön külső engedélyhez. Tehát a titkosszolgálat főigazgatója ne rendelhesse el például egy iroda lehallgatását, csak bírói vagy igazságügyminiszteri engedéllyel. Pontosítani kell általában a titkos információgyűjtés küls ő engedélyezésének szabályait. Elhagyni javaslom a sürgősségi elrendelés teljes szabályozását. Azt gondolom, hogyha a bírónak vagy igazságügyi miniszternek 24 óra áll rendelkezésre ahhoz, hogy eldöntse, sor kerülhete titkos információgyűjtésre, ez alatt a 24 óra alatt nem sérülhet - hiszen ez a 24 óra szélső határidő - annyiban a nemzetbiztonsági érdek, hogy azért érdemes legyen egy ilyen tág felhatalmazást adni a titkosszolgálati főigazgatónak. Ez egyébként egy másik problémát is felvet. Mégpedig azt a pr oblémát, hogy vajon mi van akkor, ha az igazságügyminiszteri engedélyhez kötött körben kerülne sor titkos információgyűjtésre és az igazságügyi miniszter akadályoztatva van e döntés meghozatalában, mert mondjuk külföldön van. Kötve hiszem, hogy faxot küld enek neki, hogy milyen ügyben van szükség titkos információgyűjtésre. Javaslom, hogy a törvénybe kerüljön be egy szabályozás, ami az igazságügyminiszter helyettesítését oldja meg. Azért, hogy az engedélyezők tisztában lehessek azzal, mire is adtak engedél yt, illetve az engedélyt mire is használták fel titkosszolgálatok, két szabályt javaslok. Az egyik az, hogy a rendőrségi törvényhez hasonlóan a titkos információgyűjtést engedélyező bíró kapja meg azt a jogosítványt, hogy megismerhesse a gyűjtött titkos in formációt. Másrészt én megtartanám az igazságügyminiszternek azt a jogát is, hogy adott esetben visszavonhassa az engedélyét, például ha új információk jutnak a birtokába, amelyek alapján arra a következtetésre jut, hogy a titkos információgyűjtés mégsem megalapozott. A gazdasági anomáliák megelőzése érdekében először is javaslom: a törvény mondja ki, hogy amennyiben a titkosszolgálat fedővállalkozást hoz létre, annak bevétele a kincstárat illeti. Tehát nem marad a titkosszolgálatnál. Így kísértés sem lesz arra, hogy ebből a célból hozzanak létre fedővállalkozásokat. Szűkíteni javaslom azt a felhatalmazást, amelynek alapján a titkosszolgálat teljes valutagazdálkodása a speciális gazdálkodás körébe tartozik. Ha a törvényjavaslatot betű szerint értelmezem - l egalábbis szerintem , akkor, ha valamely titkosszolgálat főigazgatójának külföldi utazása esetén az általa felvett napidíj is a speciális gazdálkodás körébe tartozik. Ha ezek a szabályok így maradnak, azt gondolom, hogy a titkosszolgálatoknak tulajdonképp en nem is lesz szükségük költségvetési támogatásra, mert megtehetik azt, hogy a maguk számára kitermelik. Egyrészt az állampolgárok védelme érdekében, másrészt a túlzott jogosítványok korlátozása érdekében szigorú szabályokkal javaslom körülbástyázni az ad atkezelés rendszerét. Meggyőződésem szerint, ha egy titkosszolgálatnak jogosítványokat adunk arra, hogy az adatkezelési rendszerét összekapcsolja más állami adatkezelő szervek rendszereivel, akkor nem jogi kérdés lesz az, hogy milyen információkhoz jut hoz zá - persze feltételezve azt a kiinduló alapot, amint mondtam, tehát hogy a titkosszolgálat vezetője nem teljesen elkötelezett az alkotmányosság iránt , hanem csak azon fog múlni, hogy a titkosszolgálat szakembere, aki a szoftvert feltörni akarja, álle m agasabb technikai színvonalon, vagy pedig az adatkezelési rendszer védőszoftverének készítője. Ezt én meglehetősen gyenge garanciának tekintem. Tehát nem tartom helyesnek, ha a törvény lehetőséget teremt arra, hogy az adatkezelési rendszerek összekapcsolód janak. Az más kérdés, hogyha a titkosszolgálatnak bármely adatkezelő rendszerből információra van szüksége, akkor természetesen azt a bizonyos információt a törvényjavaslat által meghatározott keretek között megkaphassa. Végezetül ez a törvény elvileg úgyahogy szabályozza azt, hogy a titkosszolgálatok hogyan gyűjthetnek információt, hogyan folyamodhatnak titkos információgyűjtéshez, de nem biztosít garanciákat arra, hogy mi van akkor, ha ehhez más szervezet folyamodik. Mi van akkor, ha más állami szervben - lehet hallani az APEHról, a vám- és pénzügyőrségről, a határőrségről - támad fel az az igény, hogy titkos információt kíván gyűjteni? Vagy mi van akkor, ha nem még csak nem is más állami szervben, hanem vagyonvédő kft.ben - amiről szintén elég sokat le het hallani. Egyfelől azt javaslom, hogy a törvény mondja ki: csak kétharmados törvényben lehet felhatalmazást adni
