Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
2641 kedvezmény nagyobb a befizetendő adónál, ezért néhány helyen ezt átvihetik az alacsonyabb keresetű házastárs adójából való levonásra; másutt visszaigényelhetik - e z a visszaigénylés már a negatív adó felé vezet, ami megint csak egy hosszabb és külön fejtegetést igényelne. A másik nagy csoport az együttes adózás módszere, ahol összeadják a család jövedelmét - már a keresők jövedelmét a család jövedelmeként , és ez a z összeadott összeg valami módon az adó alapja. Ezt a rendszert alkalmazza Franciaország, az Egyesült Államok, Írország, Németország, Portugália és Svájc. Ezen belül különbözőképpen veszik figyelembe az eltartottak számát; eltérő adótáblákat használnak pél dául Norvégia és Svájc adórendszerében, attól függően, hogy egy- vagy többkeresőse a család. A jövedelemmegosztási rendszer splittinget használja az együttes adózás formái közül az Egyesült Államok. (9.20) Ebben a rendszerben a két vagy több kereső jövede lmét összeadják, osztják kettővel és ez az adókivetés alapja. A családi együtthatók rendszere, amely Franciaország és Luxemburg sajátja, közelíti meg legjobban a tényleges egy főre eső, azonos szintre hozott adóterhelést. Ott az történik, hogy a család öss zjövedelmét megszorozzák egy együtthatóval, mert öt ember nem ötször annyi pénzből él meg mint egy, hanem van egy csökkenés, hiszen a közös költségek azonosak. De ez egy egyszerű technika, mondjuk 3,7tel szorozzák meg az ötfős családot és az így kiszámíto tt összegre vetik ki aztán az adót. Mindebből látható, hogy nagyon sokféle technika létezik. Sajnálattal kell megállapítani, hogy ezek közül egyik sem igyekszik az eddigi és a mostani adórendszerben a vízszintes méltányosságot megvalósítani. Ez pedig nagyo n fontos lenne a tényleges terhelhetőség, az állampolgárok igazságosnak érzett adóterhelése érdekében. Enélkül nem várható el ugyanis, hogy ne kapjon erkölcsi felmentést az az adózó, aki úgy érzi, hogy igazságtalan a számára kivetett adó, és ne nyúljon az adóelkerülés különböző módszereihez, különösen egy olyan országban, ahol kulturális hagyományai alapján sokkal több népdal szól, sőt kizárólag csak a betyárokról szólnak a népdalok, fináncokról és az adóellenőrökről én nem ismerek egyet sem. Ebben az esetb en ez egy olyan adórendszer, amelynek a Milton Friedmanféle megközelítése: "Liberálisként nem tartom igazolhatónak a többkulcsos jövedelemadózás tisztán csak jövedelemújraelosztási célra történő felhasználását. Ez számomra nem más, mint bizonyos emberekt ől hatalmi kényszerrel elvenni valamit, hogy azt odaadjuk másoknak, és ezzel teljes összeütközésbe kerüljünk az egyéni szabadsággal." Úgy látszik ezt a kormány az évek során történő módosításaival elfogadja, jómagam azonban inkább Ludwig Erhard konzervatív gazdaságpolitikus véleményét vallom, aki azt mondja, hogy "Te, állam, ne törődj az én dolgaimmal. Ne tégy mást, csak hagyj meg nekem a jövedelmemből annyit, amiből tisztességesen megélhetek, és gondoskodhatom családom jövőjéről." Márpedig véleményem szeri nt, legalábbis eredményei alapján, Ludwig Erhard legalább annyira jó közgazdász volt, mint Milton Friedman. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Brúszel László képviselő ú rnak, MSZP. DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót. Nagyon köszönöm Kis Gyula képviselőtársamnak, hogy SamuelsonNordhaus Közgazdaságtan című alapművéből a vonatkozó fejezetet ismertette velünk. Ez valószínűleg többünknek is hozhatott nóvumot - vagy ne m. De azért abban a fejezetben az is benne van, hogy az 1950es évek elején az Amerikai Egyesült Államokban 91 százalékos volt a legfelső adókulcs mértéke - 91 százalékos! , s azóta is egyfolytában több évtizede megy a totózás, hogy mi a helyes: jövedelem adóztatni vagy vagyonadóztatni; mi a helyes, a legfelső határadókulcsot, ahogy az előbb
