Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
2597 A negyedik ügy - és azt gondolom, hogy ez sem kevésbé fontos, mint az előzőek - nem garanciális kérdés: az adóelőlegrészletfizetés ügye. Ezt azért tartanám fontosnak külön megjegyezni, mert az én véleményem az: lehet, hogy a központi költségvetés finanszírozását, likviditását jól szolgálná egy ilyen megoldás, úgy gondolom azonban, hogy dupla munkát, dupla bizonylatolást jelentene mind az adóhatóságnak, mind az adózó állampolgárnak az, h a nemcsak az adóelőleget, hanem annak a részteljesítését is, mondjuk, a tárgyhót követő 5éig fel kellene adnia az APEH részére. Ez egyes számítások szerint havonta 200 ezer bizonylatot jelentene az APEH részére, amelyet még külön kezelnie kellene. Azt his zem, ez elég munkát és költséget jelentene, tehát azt meg kellene gondolni, hogy ezzel együtt megérie egy ilyen új jogintézményt, tehát az adóelőlegrészteljesítést behozni a törvénybe. Végezetül maradt ötödikként az a kérdéskör, amelyet, azt gondolom, mé g többen érintenek e Házban, és elég bőven foglalkoztak vele már eddig is: a becslés jogintézménye. A félreértések elkerülése érdekében itt most nekem is ki kell azt jelentenem, hogy a becslés mint módszer eddig is létezett az adóeljárásban, ebben semmi új donság nincs. A törvényjavaslat ehhez képest azt az újat hozza, hogy a becslés lehetőségei között, illetőleg azon okok között, amelyek a becslés mint módszer alkalmazásához vezethetnek, negyedikként egy új okot is megjelöl, és ehhez kapcsolódóan egy teljes en új jogi megoldást próbál behozni, amely csak formailag hasonlít a jelenleg hatályos becslési módszerhez. Hogy érthetőbb legyek, elmondom akkor tehát, hogy miről van szó. A jelenlegi hatályos Art.szöveg szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely az adó alapját valószínűsíti. Ezt tartalmazza egyébként most a módosítás is ezzel a szöveggel. Mint ahogy a jogintézménynek az elnevezése is mutatja, a becslés általában akkor alkalmazható, ha a valóságos adóalap, a valóságos adat megállapítása döntően az adózó hibájából nem lehetséges. Fogalmilag tehát kizárt a becslés olyan esetben, amikor az adózó, eleget téve a vonatkozó anyagi és eljárásjogi követelményeknek, pontosan és hitelesen vezeti könyveit, kellően alátámasztva bizonyítékokkal. Ilyen esetben ug yanis az adóhatóság még csak nem is vélelmezheti, hogy az adóalap nem tükrözi a valóságot. A törvényjavaslat azon módosítása, amely az Art. 60. § (3) bekezdését egy új d) ponttal egészítené ki, áttöri a becslés mint bizonyítási módszer eddigi kereteit. Ez a rendelkezés ugyanis ipso jure nem fogadja el valóságosan hitelesnek az adóbevallást akkor, ha a bevétel vagy a jövedelem egy, a pénzügyminiszter által rendeletben közzétett összeget nem éri el. Ez a tervezett rendelkezés tehát eleve feltételezi az adózó rosszhiszeműségét. Alkalmazása szerintem indokolatlan, és hátrányos megkülönböztetést is jelentene az adózók csoportján belül egyes csoportok kárára, mert a tervezett rendelkezés úgy fogalmaz - és ennyiben, azt hiszem, negatív diszkriminációt is jelent , hogy a kizárólag nem önálló jövedelemmel rendelkezők esetében, ha nem haladja meg a pénzügyminiszter által közzétett összeget a bevallott jövedelem, illetőleg bevétel. Szerintem ez beépítetten is egy rendkívül nagy jogbizonytalanságot hoz létre, tehát mond hatom más oldalról, hogy a jogbiztonsággal is szembe megy olyan vonatkozásban, hogy gyakorlatilag minden adózó állampolgárnak, akinek nem kizárólag olyan jövedelme van, amelyet a törvény szabályoz, fel kell arra készülnie - hogy hiába könyvel rendesen, mon djuk, egy fodrász vagy fogorvos, hiába vezeti könyveit, a bizonylatokat és így tovább, hiába vallja be bevételét, jövedelmét , hogy amennyiben nem ér el egy bizonyos összeget, akkor az adóhatóság vele szemben egyrészt egyből vizsgálatot indít, másrészt ny ilatkozattételre kötelezi. (19.20) Ráadásul a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése - amely a (7) bekezdéssel is kapcsolatos - ellentétes a 60. § (1) bekezdésével is, tehát a paragrafuson belül önmagával is ellentétben van, amikor kimondja, hogy a becslés o lyan bizonyítási módszer, ami a törvényeknek megfelelő, a valóságos adó stb. alapját valószínűsíti. Tehát csak akkor kerülhet sor becslésre. Itt nincs erről szó, itt arról van szó, hogy minden rendben van, pusztán egy bizonyos összeghatárt nem ér el a beva llásban feltüntetett jövedelem. Ezt követően az adóhatóság az új rendelkezés szerint,
