Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
2596 DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az adózás rendjéről szóló törvényt módosító törvényjavaslat elég hosszú és nagy érdeklődést keltő vá rakozás után került a tisztelt Ház elé. Ezért is azt gondolom, hogy célszerű egy kicsit jobban megállni ennél a törvényjavaslatnál és vitatkozni annak néhány passzusáról, áttekintve természetesen a teljes törvényjavaslatot is. Az adózás rendjéről szóló jog szabály alaki szabályokat tartalmaz, azaz azt mutatja meg, hogy bizonyos adónemekre vonatkozó úgynevezett anyagi jogszabályokat miként, milyen rendben kell alkalmazni, és melyek azok a hatóságok, amelyek a jogalkalmazás során eljárnak, milyen kötelezettség ei vannak egyik oldalról az adóhatóságnak, másik oldalról pedig az adózónak. Emiatt is én azt gondolom, hogy különösen fontos, hogy az adózás rendjéről szóló törvény egyrészt valóban csak kifejezetten eljárási szabályokat tartalmazzon, és ne tartalmazzon a nyagi jogszabályt, például adómértéket. (19.10) Másodszor: rendkívül fontos az is, hogy a törvény nagyon tisztán, pontosan, jól követhetően és minden nehézséget nélkülöző értelmezéssel alkalmazható legyen. Harmadszor: fontos az is, és lehet, hogy sorrendbe n talán ez az első, hogy olyan garanciákat tartalmazzon - elsősorban az adózóra nézve , amely garanciák megóvják őt attól, hogy bármiféle kárt szenvedjen, mondjuk, egy félreértett passzus alkalmazása következtében. Ezért úgy gondolom, hogy különösen fonto s áttekinteni a törvényjavaslat néhány rendelkezését az előbbiek tükrében. A törvényjavaslat újat hoz az eddigiekhez képest több adóeljárási, adóigazgatási témakörben; így többek között a tanú és a nyilatkozattevő meghallgatása ügyében, amikor lehetővé tes zi azt, hogy olyan állampolgárt is meghallgasson az adóhatóság, aki vagy amely egyébként nem adózó. Eddig csak adózót tudott meghallgatni, s ezt kiterjesztené most ezen kívüli körre is. Ehhez képest szabályozza a törvényjavaslat a meghallgatást mint tanúme ghallgatást, és tesz garanciákat, amely garanciák természetesen egyébként más törvényekből is ismerhetők. Azt gondolom, itt fontos garancia az is, hogy belefoglaljuk a törvényjavaslatba azt is, hogy az adózó szükség szerint képviselővel együtt járjon el az adóhatóság előtt, és tanúvallomása során a vonatkozó jegyzőkönyvekben nagyon pontosan rögzítésre kerüljenek nemcsak a tanúként meghallgatottnak a válaszai, hanem az adóhatóság kérdései is. Pontosan amiatt, hogy ez a későbbiek során ne okozzon semmiféle fé lreértést. A második ilyen témakör az úgynevezett nyilvánosságra hozatal ügye. Ez is egy új, illetőleg módosítottan új jogintézmény, amely azt mondja, hogy bizonyos körülmények között nyilvánosságra lehet hozni az adózó adatait, például hogyha elmulasztott a a bejelentkezési kötelezettségét, hamis vagy hamisított bizonylatot bocsátott ki. Ehhez ugyancsak hozzá kell tenni a garancia oldaláról: nem elégséges a jelenlegi megfogalmazás, mert hogy hamis vagy hamisított egy bizonylat, azt természetesen az adóhatós ág egyoldalúan nem mondhatja ki, legföljebb gyanúsíthat vagy valószínűsítheti azt, hogy egy bizonylat hamis. Ahhoz azonban, hogy ez valóban hamisnak vagy hamisítottnak bizonyuljon, azt gondolom, az adóhatóságon kívül adott esetben bíróság igénybevétele is szükséges. A harmadik új jogintézmény, amely a helyszín, helyiség, gépjármű átvizsgálásával, a fuvarellenőrzéssel, illetőleg a lefoglalással kapcsolatos. Fontosnak tartanám, hogy a törvényjavaslatban már meglévő garanciák mellett kerüljön nagyon pontosan r ögzítésre az, hogy mindazon cselekményeket csak úgy és akkor teheti meg az adóhatóság, ahogyan és amikor hitelt érdemlő módon, előzetesen értesítette az adózót - emiatt tudniillik később ne kerüljön külön jogvitára sor. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják , hogy a meglévő rendelkezések alkalmazása során az adóhatóság meglehetősen tétován járt el, illetőleg többször, akaratlanul is átlépte a jogszabály adta kereteket, amikor például lefoglal olyan iratokat, amely iratok nem tartoznak a vizsgált adóalany irat ai közé, hanem csak bekérte egy másik adóalanytól a vizsgálat kapcsán.
