Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának folytatása - DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ):
2515 DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Mindennapos tapasztalat az, hogy a költségvetés szempontjából a sport rendkívül konjunktúraérzékeny . Gazdasági visszaesés idején a cégek reklám- és szponzorálási kereslete csökken, az egyének pedig - jövedelmeik csökkenése esetén - alapszükségleteik kielégítése után fogyasztják el, elégítik ki a sport iránti szükségleteiket. (13.10) Ebben az időszakban, a sporttörvényt megalkotó évben - remélhetően , a sportszféra átalakítása kapcsán kulcskérdés az, hogy mikor sikerül a gazdaságban beindítani a növekedést. Ha a közeljövőben várható a növekedés beindulása, akkor a sport rövid távra tervezett piaci átállá sa is kedvező társadalmi környezetben történik; tehát kisebb konfliktusokkal és gyorsabban megy végbe az átalakulás, az átállás. Ha azonban a gazdasági fellendülés nem várható a közeljövőben, akkor az átalakítás ütemét úgy kell megválasztani, hogy a gazdas ágilag érzékeny döntések egybeessenek a növekedés megindulásával. Ellenkező esetben a versenysport súlyos, katasztrofális károkat szenved majd. A költségvetés és az adótörvények szabályozó rendszerének kialakításakor érdemes figyelembe venni, hogy a profes szionális élsport és a rekreációs szabadidősport között még nagy a távolság. A sportpiac tehát közgazdaságilag körülírható módon két részpiacra különül el. Ezt a tényt tükröznie kell a sportköltségvetésnek is. A professzionális élsport ugyanis a világ fejl ett régióiban - mind szervezetét, mind működését illetően - egyértelműen üzlet. A szabadidős részpiacon ezzel szemben még akkor sem beszélhetünk üzletről, ha azt alapvetően a piac koordinálja, mivel ezen a területen sok önkéntes munkával és nonprofit szerv ezettel találkozhatunk. A magyar sport szervezetét és irányítási mechanizmusait, finanszírozását a tervgazdaságból örökölte. A sportszervezetek mind a mai napig az elmúlt társadalmi modellben kialakult reflexekkel igyekszenek alkalmazkodni a megváltozott k örülményekhez. Ebben a helyzetben a piac meghirdetése, a piacra igyekvés, annak kikényszerítése a megfelelő átmenet nélkül: a magyar sport összeomlását jelentené. Ebből következően átmeneti időszakra van szükség, hogy mind a sportvezetők, mind pedig a spor tban érdekelt vállalkozók fel tudjanak készülni a változásokra. A sportban bekövetkező változások, valamint a változásokat segítő pénzügyi támogatásszabályozás megtervezésekor érdemes figyelemmel lenni arra, hogy versenysportunk egyes műhelyei, sportágai világszínvonalú, exportképes termékek előállítására is képesek. Ezeket tehát nem szabad magukra hagyni, mert az évtizedes gyakorlat, a tudományosan felépített programok tönkremennének. A kormányzati célrendszerbe mindenképpen beilleszthető és kivitelezhető az, hogy ezeket az olimpiai szintű műhelyeket, olykor a piac logikájával ellentétesen, a kormányzat finanszírozza, támogassa, nem ritkán egyedi módon. Fontos ugyanakkor az is, hogy nyíltan megfogalmazott elveken alapuljanak a döntések, és az egyedi kivéte lezést, gondos mérlegelés után, lehetőleg hosszú távban állapítsuk meg, mert ez a racionális megoldás. Tisztelt Országgyűlés! Kiemelt területként javasoljuk kezelni a költségvetés számára a sportnak azt a szerepét, amit az egészségi állapot megőrzésében és az életminőség javításában játszik. Az egészség és az életminőség ugyanis neuralgikus pontja a magyar társadalomnak. Az ezen a területen kitűzendő és végrehajtandó feladatok elsőrendűek. Vitatható tehát az a döntés, ami a tanórán kívüli diák, illetve feln őtt szabadidősport kormányzati támogatását gyakorlatilag megszüntette. Míg az elmúlt években erre a célra 300 millió forintot szavazott meg a parlament, addig jelenleg 6 millió forint szerepel a Népjóléti Minisztérium költségvetésében az említett célra. Az elmúlt heti vitában Páva Zoltán képviselőtársam pontos számításokkal támasztotta alá azt a meglepő állítást, hogy a sport jelenleg a költségvetés nettó befizetője. Az egyesületek köztartozásai ellenére is mintegy kétszeresét fizeti be adó, járulék és egyé b elvonások címén, mint amennyi támogatásban részesül. Ha ez az állítás igaz, akkor - legjobb tudomásom szerint - ez a helyzet az európai országokhoz viszonyítva példátlan. Ennek a példa nélküli állapotnak fő oka az lehet, hogy a
