Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának folytatása - ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TÓTH ANDRÁS (MSZP) - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP).:
2493 társadalombiztosítási járulék címén a társadalombiztosítási alapokba a tervek szerint jövőre. Ez szinte fillérre mege gyezik a személyi jövedelemadó tervezett bevételével. Teljesen világos, hogy a vállalkozók számára a legnagyobb terhet, a legnagyobb kiadást ez a 480 milliárdnyi társadalombiztosítási járulék képezi, ami nevében járulék ugyan, de itt egymás között megállap íthatjuk, hogy ez tulajdonképpen egyfajta adó, hiszen semmiképpen nem egy járulékelven működő rendszer működését képezi le. Most ehhez a 480 milliárd forinthoz azért még mások is hozzátesznek egy s mást, nem utolsósorban a költségvetési szervek, amelyek az alkalmazottaik után közel 200 milliárd forint társadalombiztosítási járulékkal járulnak hozzá a vállalkozók terheihez, és természetesen nem mehetünk el szó nélkül a lakosság ilyen irányú terhei mellett sem, amelyek a tervek szerint mintegy 170 milliárdosa k a jövő évben. Ez irdatlanul nagy összeg, kedves képviselőtársaim, és ráadásul egy fontos gazdaságpolitikai dilemmára is rámutat. Nem lehet ugyanis egyszerre követelni a járulékok csökkentését és az ingyenes ellátórendszerek ilyen mértékű fenntartását! Ez egy évek óta folyó alku és vita. Az elemzők ugyanis egyetértenek abban, hogy irreális, hogy a vállalkozókat a társadalombiztosítási járulékok tekintetében ilyen nagy összeggel megterheljük. Más elemzők arra mutatnak rá, hogy a feketegazdaságnak éppen ez a z egyik oka, nevezetesen, hogy ha a munkáltatók a munkavállalók után kevesebb társadalombiztosítási járulékot fizetnének, akkor eggyel kevesebb okuk lenne ezeket a munkavállalókat feketén alkalmazni, és tisztességgel befizetnék a rájuk eső járulékot. Igen ám, de mi van a másik oldalon? A másik oldalon az van, hogy ezek a járulékok még mindig nem elegendőek ezeknek a jóléti rendszereknek a teljes finanszírozásához, így a társadalombiztosítási alapok évről évre hiánnyal zárulnak. Tavaly ez a hiány közel 40 mi lliárd forintra rúgott, úgy, hogy közben a kormány átvállalta a MÁV 15 milliárd forintos tbhátralékának rendezését. Idén a kiinduló feltételek úgy néztek ki, hogy a társadalombiztosítási alapok nullszaldóval, tehát hiány nélkül zárhatják az 1995. évet. A stabilizációs csomag, pontosabban egyes rendelkezéseinek Alkotmánybíróság általi megszüntetését, megsemmisítését követően az körvonalazódott, hogy a kétkét alap különkülön 55 milliárd, tehát összesen 10 milliárd forintos hiányt produkálhat az 1995. év v égére. Ezzel szemben a napi folyamatok azt sejtetik, hogy 1995ben szintén elérjük a tavalyi hiány mértékét és mintegy 40 milliárdos hiánnyal zárnak a társadalombiztosítási alapok. Csak utalni szeretnék az összeg nagyságával kapcsolatban arra, hogy a közal kalmazottak béremelésénél - és most nem is veszem hozzá a többi bérkövetelést - persze vita van, hogy milyen összeggel oldható meg, de ha a teljes bérkövetelést nézem, akkor is valószínűleg megoldható ennyi pénzből, egy kompromisszum esetében akár 1516 mi lliárdból is megúszható lenne. Ehhez képest, miközben tüntetéseken, országgyűlési vitákon keresztül próbálunk a kompromisszumhoz ezen a téren közeledni, az államháztartás egy másik rendszerében - ugyanúgy az adófizető állampolgárok pénzéből - 40 milliárdos hiány keletkezik. A 40 milliárdos hiányt természetesen közpénzekből fedezzük, hiszen a társadalombiztosítási alapok "bejárnak", úgymond, a költségvetés forgóalapjába, az onnan hiányzó pénzt a költségvetés forgóalapjából szívják el, így tulajdonképpen a kö ltségvetés forgóalapja az az inkubátor, ami az általam kissé koraszülött rendszernek minősített társadalombiztosítási alapokat életben tartja. Tisztelt Képviselőtársaim! Alapjaiban meg kell gondolnunk, hogy ez jól vane így az államháztartáson belül. De mi előtt erre kitérnék - így a költségvetési általános vita vége felé közeledve , nem állom meg, hogy ne hivatkozzam Parkinsonra, aki több kiváló elemzést készített könyveiben a bürokratikus és politikai rendszerek működéséről, így szeretném felolvasni önökn ek, hogyan vélekedett Parkinson Angliában az egyszeri és átlagos képviselőről. Valahogy így: (11.20) "A szónoklat vége felé becsúszik egy ülőhelyre, de azért pontosan tudja a kialakult helyzetből, hová kell állnia. Ha a szónok az ő térfelén áll, azt kiáltj a: halljuk, halljuk. Ha az ellenfél oldalán áll, azt kiáltja: ülj le. Nagyobb szabású vitánál még esetleg arra is jut ideje, hogy megkérdezze a
