Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának folytatása - ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TÓTH ANDRÁS (MSZP) - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP).:
2492 milyen kritériumai l ennének? Nos, én ezeket a kritériumokat abban látom, hogy a döntéshozók rendelkezzenek a forrással, és a döntések után viseljék az ezekből következő felelősséget. Ha megvizsgáljuk, hogy ez az államháztartáson belül hogy is néz ki, akkor azt tapasztaljuk, h ogy a döntések jelentős részét a társadalombiztosítási önkormányzatokban hozzák meg, a politikai felelősséget a közvélemény előtt elsősorban a kormány és az Országgyűlés viseli, a forrásokért pedig egy hosszú alkufolyamat zajlik a kormány, a társadalombizt osítási önkormányzatok s az Országgyűlés háromszögében. (11.10) Ezt a háromszöget nyugodtan nevezhetjük egy Bermudaháromszögnek is; nyilván ismerik ezt a helyet a világban, ahol állítólag nyom nélkül, rejtélyes körülmények között hajók, repülőgépek tű nnek el. Nos, ebben az államháztartási Bermudaháromszögben, e szociálisan roppant érzékeny és kényes területen szívódik fel az államháztartás pénzeinek közel negyede, a jövő évi költségvetés számai alapján 926 milliárd forint. Ennek a 926 milliárdnak a sz ociálpolitikai vetületével most nem foglalkoznék - itt a parlamentben kiváló szociálpolitikusok is ülnek, ezt meghagyom az ő vadászterületüknek , csak néhány közgazdasági aspektust szeretnék ezzel a 926 milliárd forinttal kapcsolatban felvetni. Ha megnézz ük közelebbről, hogy hogyan zajlik a tárgyalás itt, az Országgyűlés nyilvánossága előtt is, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a törvényhozást és a kormányt az államháztartási törvény és a Házszabály szigorú határok közé szorítja, és az ellenzék sokszor - ezt az idei költségvetés tárgyalásánál is megfigyelhetjük - joggal teszi kritika tárgyává, ha ezeket a határidőket a kormány, az előterjesztő vagy az Országgyűlés nem tudja tartani. Ugyanakkor a társadalombiztosítási önkormányzatokat ilyen szigorú határidők n em kötik; jelenleg is dolgoznak a költségvetésükön, azon a költségvetésen, amely egyetlenegy számban - egy mínusz 17 milliárd forintos számban - jelenik meg a '96. évi költségvetésben, miközben az Országgyűlés az általános vitát lassan készül lezárni. Term észetesen ennek a várakozásnak a társadalombiztosítás részéről oka van. Ez az ok nevezetesen az, hogy azokat a forrásokat, amelyekből ő a költségvetését el tudja dönteni, nem utolsósorban éppen az Országgyűlés határozza meg a különböző járulékok mértékének vagy a betegszabadság ügyének eldöntésével. Ezért egy teljesen összekuszált rendszer jön létre, amely hasonlít ahhoz, amikor az óriáskígyó vadászni készül, de tévedésből saját farkát harapja meg, és szép lassan elkezdi elnyelni önmagát, egyre vastagabb le sz és egyre kisebb átmérőjű gyűrűt hozva létre, teljesen megvalósítva a szó szoros értelmében az anyag körforgását, és a biológusok számára komoly munkát adva, hogy az összekuszált táplálékláncot egy kicsit kibogozzák. Ilyen körülmények között próbáljuk en nek a 926 milliárd forintnak a sorsát - ami egy irdatlanul nagy összeg, tisztelt hölgyeim és uraim - eldönteni. Ismét hadd hivatkozzam Kornai Jánosra. A minap voltam egy előadásán, ahol azt fejtegette, hogy rengeteg társadalmi felmérést, közvéleménykutatá st olvas, és a jóléti rendszerekkel kapcsolatos felmérések egytől egyig azt tanúsítják, hogy a társadalomnak igénye van biztonságra, igénye van ingyenes egészségügyi ellátásra, ingyenes oktatásra és persze még lehetne folytatni a sort. Kornai professzor úg y véli, hogy ezek a közvéleménykutatások egy tekintetben nem pontosak: egyetlen esetben sem tették fel a kérdést, hogy ön, tisztelt állampolgár, mennyi adót hajlandó fizetni azért, hogy az egészségügy, az oktatás ingyenes legyen és a közbiztonság, mondjuk , javuljon azzal, hogy a rendőrségnek több forrást biztosítunk. Ha így tennénk fel a kérdést, elképzelhető, hogy más következtetésekre jutnánk. Nézzük meg közelebbről ezeket az adókat! Mennyit fizetünk? A vállalkozói szféra a költségvetési számokban az alá bbi főbb számokat produkálja: összesen 335 milliárd forintot fizetnek be a tervek szerint a gazdálkodó szervezetek 1996ban a költségvetésnek. Ezen belül a két messze legnagyobb tétel a 224 milliárdos vám- és importbefizetések tétele, valamint a körülbelül 72 milliárdosra becsülhető társasági adó tétele. Ezen a 335 milliárdon kívül a munkáltatók, a munkaadók 480 milliárd forintot fizetnek be
