Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
2420 arra, hogy a szerencsére meglehetős autonómiával rendelkező vállalkozások hozzájussanak a hitelekhez és ne szívjon el minden belső megtakarítást az államh áztartás, vagy ami még ennél is rosszabb, az államháztartás növekvő hiánya ne vezessen a külföldi eladósodás növekedéséhez. Erről Békesi László kitűnően szólt több alkalommal, és világosan megmutatta azt, hogy milyen szoros a korreláció az államháztartás h iányának növekedése és a külföldi eladósodás között. A költségvetés és a kapcsolódó adótörvények fő irányát tehát a vezérszónokok és a vezető gazdaságpolitikusok megerősítették, szóltak a makrogazdasági összefüggésekről, én ezért néhány részletkérdésről fo gok a továbbiakban szólni. Az elkülönített állami alapok működésével kapcsolatos anomáliákat, ha máshonnan nem, hát az ÁSZjelentésekből mindannyian ismerjük. Működésükben számtalan párhuzamosság, átfedés jelentkezett, ami lehetőséget teremtett a pénzeszkö zök szétforgácsolására, pazarlására. A finanszírozott feladatok pénzügyileg összemosódtak és lehetőség volt a szoros elszámolás megkerülésére. Az 1996os költségvetés technikai értelemben jól kezeli ezt a kérdést, amikor a megfelelő fejezetekbe beépíti az alapok többségét, és öt alap elkülönített működését teszi lehetővé. Van ennek azért olyan előnye, hogy aki figyelmesen tanulmányozta a megmaradó öt alap költségvetését, annak számára az is nyilvánvalóvá vált, hogy azért a dolgok még itt sem mennek teljesen rendben. Így például a Központi Környezetvédelmi Alap és az Útalap bevételi előirányzata, legalábbis annak legjelentősebb bevételi tételei, alultervezettek. Utána lehet számolni. Kiadási előirányzatai pedig részben hiányosak vagy némelyik sora kritika alá vehető. De szembesíti ez a dolog a tisztelt Házat azzal is, hogy milyen sokba kerül az állampolgároknak az a döntés, amikor a környezetvédelmi termékdíj beszedésére úgynevezett alapkezelőt hoztunk létre és nem az adóhatóság szedi be a környezetvédelmi ter mékdíjat. (15.50) Nemcsak abban az értelemben kerül sokba, hogy sokkal nehezebben tudja beszedni, hanem abban az értelemben is, ha megnézzük, hogy ez 626 vagy 646 millió forintos előirányzatot jelent, még akkor is, ha ebben természetesen egy jelentős rész nyilván a pályázatokkal összefüggő költségeket takarja. Ezt az alultervezhetőséget a módosító indítványokban korrigálni fogjuk és korrigálni lehet. Azonban itt szeretném megemlíteni azt is, hogy arra is indítványt fogunk tenni, hogy az útalapot építsük be a fogyasztási adóba. Itt nem arról van szó, mint ami, mondjuk, az egészségügyi vitanapon elhangzott, hogy a fogyasztási adó bizonyos százalékát fordítsuk az egészségügyre, hanem arról, hogy egy külön megállapított díjat, kvázi adót a beszedhetőség érdekébe n célszerű egy fázisban beszedni, mert ezzel nemcsak ahhoz az eredményhez jutunk el, hogy milliárdokkal növekszik az Útalap bevétele, hanem ahhoz is, hogy ez lényegesen egyszerűbb adóigazgatási és adminisztrációs szempontból. Legalább ilyen fontos azonban az alapok működési mechanizmusa is, amit nem biztos, hogy a költségvetési törvényben kell kezelni, de akkor, amikor a '96os költségvetésről szólunk, meg kell említeni. Az állam eszközei a piacgazdaságban nyilvánvalóan korlátozottak, és ha lehet, akkor ezt az infrastruktúra fejlesztésére kell korlátozni, azonban azt hiszem, hogy nem lehet mindent a piac mechanizmusaira bízni. Az átmeneti gazdaságok súlyos tapasztalata éppen az, hogy a mindenfajta kormányzati elgondolást nélkülöző és meglehetősen szűkös erőf orrások koordinálatlan felhasználását jelentő gazdaságpolitika legalábbis azzal a veszteséggel jár, hogy nem érvényesülhetnek azok a szinergikus hatások, amelyek egy összehangolt gazdaságpolitika, kormányzati politika esetén létrejöhetnének. Ez igaz az ala pok működésével kapcsolatban is, és úgy gondolom, hogy attól, hogy ezeket elkülönített állami alapoknak nevezzük, működhet egy világos, áttekinthető és összehangolt kormányzati politika mentén.
