Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TÓTH ISTVÁN (MDF):
2372 Azt kutatom, hogy a magyar kormány ezért a magyar jövőért mit kíván tenni 1996ban; sok tekintetben kapcsolódva Csizmár képviselő úr gondolataihoz is. De miel őtt ezt megtenném, megkerülhetetlen, hogy az ifjúság jelen helyzetével, állapotával ne próbáljunk röviden megismerkedni. Természetesen vizsgálódásomat a teljesség igénye nélkül teszem. Én az ifjúság azon részével tudok foglalkozni, akik bizonyos szerveződé sekben artikulálni tudják céljaikat, illetve az oktatási rendszer szférájában megragadhatók. Nálunk élesen, mondhatnám durván ütközik kétféle álláspont. Vannak olyan felfogások, amelyek az ifjúsági kultúrát a deviáns ifjúsági viselkedés, esetenként a szegé nység, a bűnözés szinonimájaként kezelik. Ezzel szemben áll a mi felfogásunk, amely az önálló ifjúsági kultúrát az ifjúság önmeghatározásaként, az ifjúság társadalmi integrációjának kizárólagos elemeként értelmezi. A kormányzati ifjúságpolitikát belülről é s kívülről megközelítő vélemények, javaslatok megegyeznek abban, hogy önálló ifjúságpolitika nincs, illetve ennek kialakíthatóságát messze az ezredforduló utánra teszik. Az ifjúság jelen szervezeteinek jellemző variánsait, a kutatás mai állása alapján, kör ülbelül így foglalhatjuk össze: 1. Az ifjúsági szervezetek eleve egzisztenciális programot hirdetnek, nem csekély propagandisztikus ballaszttal, így - véleményünk szerint - a szükséges alku megkötése csupán idő vagy választási esetlegesség kérdése, és a ko rmányprogramban törvényesítik az ifjúsági szervezetek által menedzselt alkukikötést; 2. vagy társadalmi, integrációs programot hirdetnek a szervezetek, de a propaganda kedvéért, a tömegbázis megteremtése érdekében kénytelenek ezt fölösen megterhelni egzisz tenciális követelésekkel; vagy csupán azért, mert a beidegződés kényszere ezt diktálja, 3. vagy társadalmi, integrációs programot hirdetnek az egzisztenciális alku kizárásával, illetve az ezt helyettesítő célrendszerrel, amelyet a kormányzat vagy elfogad - vagyis egzisztenciálisan honorál - és elsorvad, legjobb esetben irányt vét az ifjúsági szervezet; vagy nem fogadja el, és az ifjúsági szervezet, agresszivitásától függően, a kormány által megtűrt vagy el nem ismert csoporttá válik. Mindegyik esetben elves zíti az ifjúsági szerveződés szükséges tömegbázisát és társadalmi átütő erejét. Marad a szerveződések élére került csoportok önfenntartó, alkukereső, önmenedzselő, többékevésbé hiteles vagy hiteltelen, az átfogó koncepciót nélkülöző tevékenysége. A kormán yzati ifjúságpolitika meghatározásának ez a kiindulópontja nem vezethet eredményre; különösen nem azok a túlpolitizált, az ifjúságot tömeggé degradáló politikai célok eléréséhez szükséges eszközként használó vélemények, melyek szerint az ifjúság problémája szociális válságcsomagként kezelendő. Ezen az sem segíthet alapvetően, ha az ilyen gyökerű kritikai észrevételekből kívánunk korrekciós megoldásokat kidolgozni. Három tanulságot vonhatunk le ebből a mai társadalmi gyakorlatból. 1. A felnőtt társadalom és képviselői, érthetően, túlságosan elfoglaltak saját gondjaikkal; évtizedes sérelmek orvoslása, kárpótlás, privatizáció, munkanélküliség, mindennapi megélhetési gondok, földnek, víznek, levegőnek a mérgezettsége stb. (11.30) 2. A divatos generációs jelszava kkal meghirdetett problémák Magyarországon nem igazán követik a nyugati elméleteket és azok hazai képviselőit. 3. A fiatalok lehetőségeit és értékmintáit nem ismerjük eléggé. Az állandóan harsogott, a tények ismeretét nélkülöző szólamokkal nem lehet mit ke zdeni. A fiatalok között olyan értékek is megjelennek, melyek a felnőtt társadalom felismerései és elismerése nélkül is működnek. Mi következhet mindebből? Mi a feladatunk akkor, ha mi valóban Európához akarunk tartozni, jólétünket, biztonságunkat, szabads águnkat belőle akarjuk származtatni? Akkor a nyugateurópai kompatíbilis társadalmi intézményes rendszert kell kiépítenünk. Az új ifjúsági és ifjúsággal foglalkozó intézményes keretek kiépítésekor figyelembe kell venni, hogy az elmúlt időszakban egyre disz funkcionálisabban működtek az ifjúságot a társadalomba integráló mechanizmusok, vagy még
