Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
2365 Más kérdés, hogy a kormányon belül, illetve a két kormánypárti frakcióval történő egyezt etés okán - ahogy ez lenni szokott - ez még nem kerülhetett a Ház elé. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót kétperces hozzászólásra Dobos Krisztina képviselő asszonynak, MDF. DR. DOBOS KRISZTINA (MDF) : Köszönöm szépen. Én nem kívánok a n emzeti alaptantervről vitatkozni - és rendkívül kevés az időnk. A Magyar Demokrata Fórum a költségvetésről kíván vitatkozni. Egyetlenegy mondatot szeretnék említeni Bauer képviselőtársamnak: nincs ma a világon egyetlenegy olyan oktatási rendszer, amely úgy épül fel, hogy, mondjuk, a történelem tantárgyat a hatodik osztályban elkezdik, a nyolcadik osztályig folytatja egy iskolában, majd átmegy egy másik iskolába, és ott folyamatosan folytatja - tehát hogy egy pedagógiai szakaszt két különböző iskolatípusra r endszeresen osszon szét. Ez egy magyar találmány. Meg kell hallgatni a különböző tanáregyesületek véleményét, a pedagóguskamara véleményét, és akkor rá fog jönni, hogy ez egy szakmai kérdés. Köszönöm. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Orszá ggyűlés! Szólásra következik Németh Zsolt képviselő úr, Fidesz; őt követi Béki Gabriella képviselő asszony, az SZDSZből. NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tárcák nagyrabecsült és jelen lévő Képviselői! Hozzászólásom tá rgya a költségvetés külpolitikai és kisebbségpolitikai tételei közül néhány. Nyolc pontban kívánom összefoglalni a véleményünket. Először is: a terület egészére a nominális szinten tartás, a források reálértékének folyamatos csökkenése a jellemző. Ez a hel yzet megítélésünk szerint mára visszahat már a külpolitikai cselekvés feltételeire, amelyek ennek következtében beszűkülnek, és egyfajta külpolitikai helybenjárás alakulhat ki. Egy kis, nyitott és az átmenettel küzdő ország esetében ez nagyarányú károkat o kozhat, bár ezek a károk nehezen pontosíthatóak a külpolitika esetében. Tehát utalnék itt a nemzetközi megítélésünk nagyarányú romlására az elmúlt időszakban, ami a közelmúltban a Ház falai között is vitát váltott ki. Másodszor azt húznám alá, hogy takarék oskodni lehet ésszerűen - és kell is , de takarékoskodni nem érdemes ésszerűtlenül. Erre néhány példát szeretnék fölhozni. Vészesen elharapózott az elmúlt időszakban a nagykövetségi, konzuli épületek értékesítése. Megítélésünk szerint a nagykövetségek ily en jellegű felszámolása csak végső eszköz, és nem lehet a külügyi költségvetés átmeneti likviditási gondjainak az enyhítését szolgáló eszköz. A külképviseletek bezárásához indoknak nem elég, hogy a vételárból majd három évig lehet épületet bérelni - sajnos erre hallottam már példát. Másodszor: a nagykövetségi, külképviseleti épületek elkótyavetyélése pedig megmagyarázhatatlan. Márpedig, ha nem profi cég kap megbízást az adásvétel bonyolítására, akkor ennek meglehetősen nagy az esélye - és sajnálatos módon e rre is van példa. (10.50) Harmadszor: a magyar külképviseleti rendszernek teljes kontinensekről kivonulni, még ha olyan távoli kontinensről van is szó, mint LatinAmerika, különös rövidlátást tükröz. LatinAmerikában a külképviseletek 40 százalékára került lakat az elmúlt időszakban. Negyedszer: féligmeddig ajándékba kapott épületeket, különösen egy baráti országban, dobra verni, majd féláron eladni, a diplomáciai szokások nagyon durva megsértése, s nem túlságosan növeli Magyarország külpolitikai manőverez ési lehetőségeit - Lengyelországról van szó, tisztelt képviselőtársaim. S végezetül tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ez a típusú ésszerűtlen takarékoskodás hova vezethet. Elvezethete oda is adott esetben, hogy például takarékossági célból fölszámoljuk a magyar külképviseleti rendszert - vagy esetleg bezárjuk a Külügyminisztériumot, hiszen a Bem téri épületet
