Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
2361 képzelhető el a magyar társadalom emberi, ezen belül szellemi ka pacitásának fejlődése, bővülése nélkül. Ezért a közoktatás finanszírozása nem történhet a több évtizeden át gyakorolt maradékelven. Dicséretes, hogy a törvényjavaslat a közoktatási normatívák jelentős emelésével igyekszik jelzést adni arra, hogy a kormány szakítani akar a maradékelvű finanszírozással. A benyújtott és a még be nem nyújtott javaslat azonban csak átmeneti megoldást ígér. Az 1996os költségvetés csakis átmeneti megoldást hozhat, hiszen az Országgyűlésnek tisztáznia kell, milyen teljesítményt vá r el az oktatási rendszertől, vagyis meg kell vitatni és el kell fogadni egy hosszabb távra szóló fejlesztési koncepciót, lezárva az iskolastruktúráról évek óta folyó vitákat. Ennek megfelelően számos ponton módosítania kell a közoktatási törvényt, meghatá rozva benne azokat a szakmai és más követelményeket, paramétereket, amelyek biztosítják a közoktatás kívánt fejlődését. Sajnálatosnak tartom, hogy mindezek nincsenek az Országgyűlés előtt. Könnyebb lenne ugyanis a finanszírozásról beszélni, ha már világosa k lennének a szakmai követelmények. A közoktatás finanszírozásával igen sok szempontot kell egyidejűleg érvényesíteni. Ha nem is mindet, de talán a leglényegesebbeket megkísérlem összefoglalni. Az első: a közoktatás modernizációjának alapvető feltétele, ho gy a finanszírozás a közoktatási intézményrendszer nagyobb teljesítményét segítse elő. Fontos szempont, hogy a közoktatási intézményrendszer a társadalmi elvárásoknak megfelelő színvonalon képes legyen a helyi igények szerinti feladatok, szolgáltatások ell átására. A finanszírozás módszere legyen mindenki számára átlátható, stabil, hosszú távon tervezhető. A finanszírozás módszere és bevezetésének, az új módszer bevezetésének időpontja oldja fel azt az ellentmondást, hogy a költségvetés naptári, míg a közokt atás tanévben gondolkodik. Segítse elő a meglévő személyi, tárgyi, anyagi feltételek legjobb, leggazdaságosabb kihasználását, a közoktatási rendszer racionálását. (10.30) Biztosítsa, hogy az ésszerűsítés, a racionalizálás során felszabaduló források a közo ktatáson belül maradjanak, annak fejlesztését szolgálják. A racionalizálás ne okozzon tömeges pedagógusmunkanélküliséget, mert ez megkérdőjelezheti a tartalmi modernizálást és a költségvetés számára más rovaton jár komoly kiadással. Alkalmazkodjon a telep ülésfejlesztési koncepciókhoz, programokhoz, vegye figyelembe az önkormányzatok önállóságát és a már eddig is érvényesülő felelősségét, ugyanakkor ne hárítson rájuk elviselhetetlen terheket, alkalmazkodjon az önkormányzatok finanszírozási rendjéhez, tegye lehetővé, hogy a pedagógusok bére emelkedjen, hiszen mind a társadalmi megítélés, mind a más foglalkozási ágakkal történő összehasonlítás szempontjából a pedagógusok évek óta elmaradásban vannak. Biztosítsa a teljesítmények, a szakmai eredmények elismerésé t, azok ösztönzését, miközben illeszkedjen a közalkalmazotti foglalkoztatás bérezési, munkajogi szabályozásához, és nem utolsósorban biztosítsa az új generáció alkotmányos jogát az ingyenes oktatásra, a középfokú végzettség, az érettségi, illetve az első s zakképzettség megszerzésére. E szempontok közül kellene a lehetséges legtöbbet érvényesíteni úgy, hogy lehetőség szerint elkerüljük az egymásnak ellentmondó kívánalmak egyidejű érvényesítését. A magam részéről ezért egy olyan finanszírozási modellt támogat ok, amely szakmai paraméterekkel alátámasztott, vagyis többek között az elvárt teljesítményekhez igazítja a tanulócsoportok létszámát, az ettől való eltérés szempontjait, az iskolai órák számát és a foglalkozások típusait; amely feladatarányos, vagyis alka lmazkodik az ellátandó feladat jellegéhez és annak körülményeihez; normatív, vagyis lehetőség szerint kizárja a szubjektív döntéseket; és szektorsemleges, vagyis független az iskolafenntartó szervezeti hovatartozásától. Őszintén be kell vallani, hogy ma mé g nincs előttünk az a finanszírozási modell, amely képes e sokfajta követelménynek megfelelni. A legfontosabb hiányzik: a szakmai paraméterek pontos megfogalmazása. Ezért azt ajánlom, hogy 1996ra az ellátandó feladatokhoz igazodó,
