Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
2362 gyermeklétszámarányos n ormatívákat fogadjunk el, ezzel párhuzamosan kötelezzük a kormányt és magunkat, hogy a közoktatási törvény módosításának idei benyújtásával és 1996. március 31ig történő elfogadásával megalkotjuk az 1996. szeptember 1jétől fokozatosan bevezethető, szakma i paraméterekkel alátámasztott, feladatarányos normatív finanszírozás rendjét. Röviden néhány szót az állami ifjúsági feladatok pénzügyi fedezetéről. A magyar állam, így a költségvetés az elmúlt évtizedekben a külső és belső eladósodás mellett igen nagymér etű generációs adósságot is felhalmozott. A még ma is igen magas mértékű állami újraelosztás mindeddig elvonta a családok forrásait a legifjabb nemzedékek ellátásától, fejlődésük feltételeinek biztosításától azzal az ígérvénnyel, hogy az elvont forrásokból működtetett állami elosztó rendszerek majd kielégítik a szükségleteket. Az elvont források azonban soha, ma sem szolgálják az elvárt szinten a gyerekek és fiatalok fejlődését. Ennek riasztó következményeiből csak egy példát említenék. Miközben a magyar la kosságnak átlagosan 20 százaléka él a létminimum alatti jövedelemből, addig a 18 éven aluli korosztálynak 30, a 6 éven aluliak 40 százaléka. Kutatások sokasága bizonyítja, hogy a rendszerváltás legnagyobb vesztesei gazdasági és szociális értelemben a gyerm ekek és a fiatalok voltak, és még mindig azok. Ennek az adósságnak a törlesztése is legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a felvett külföldi hitelek vagy a belső adósság törlesztése. Éppen ezért nem megnyugtatók számomra a költségvetésben az állami ifjúsági feladatok anyagi forrásai. A három legkritikusabb probléma, mint az oktatás, a pályakezdés, családalapítás, lakáshoz jutás kérdésében úgy tűnik, hogy az oktatás tekintetében a költségvetési törvény igyekszik jelzés értékű prioritást megfogalmazni . Ezt tudja vállalni a jelenlegi helyzetben. A másik két fontos problémában, nevezetesen a növekvő ifjúkori munkanélküliség, a pályakezdés nehézségeinek megoldásában az állami szerepvállalás igen gyenge, kis erejű, és legalább ennyire kis erejű vagy hiány zik a családalapítás, lakáshoz jutás feltételeiben való állami közreműködés. Tudom, hogy nem is vállalható e három nagy feladatban egyidejűleg jelentős mértékű áttörés és változtatás. Éppen ezért megmagyarázhatatlan számomra, hogy az ennél kisebb volumenű és kisebb hatású, de nagyon fontos pénzügyi források miért forgácsolódnak el a költségvetésben. Hiányzik ugyanis az önkormányzatok ifjúsági feladatainak pénzügyi fedezete a javaslatból. Az elmúlt évben központosított előirányzatként 75 millió forint állt r endelkezésre, melyhez pályázat útján juthattak a települések. Úgy gondolom, hogy ez jelentős hatással volt arra, hogy az önkormányzatok felelőssége erősödjék a gyermek- és ifjúsági problémák megoldásában. Ezt az ösztönző eszközt nem kellene félretenni. A j avaslat fel kívánja számolni az alig négy hónapja létrehozott Gyermek és Ifjúsági Alapot, holott ennek a törvénynek a létrehozásakor idén júniusban éppen a párhuzamos finanszírozást igyekeztünk megváltoztatni, és éppen egy olyan megoldást szerettünk volna a parlament több mint 90 százalékos többséggel elfogadott törvényében létrehozni, amely az európai gyakorlatnak megfelel, vagyis a szerencsejátékbevételek bizonyos részét rendeli hozzá a gyermek- és ifjúsági állami feladatok megoldásához. Csökken az előte rjesztésben a nemzeti ifjúsági és szabadidősport, az Egészséges Ifjúságért Közalapítvány támogatása és megszűnik a Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány támogatása. Úgy vélem, hogy ezek a lépések ellentmondanak a kormányprogramban megfogalmazott szándékoknak és ellentmondanak a kormány, valamint a gyermek- és ifjúsági szervezetek között több menetben létrejött megállapodásoknak. Úgy gondolom, hogy ezeket a költségvetési szerkezet módosításával lehet korrigálni. Kérem ezért a kormányt, hogy e javaslatok iránt l egyen toleráns, és kérem képviselőtársaimat, hogy a módosító indítványokat támogassák a bizottsági vitában. Röviden az elkülönített állami alapokról szeretnék szólni. Úgy gondolom, egyet lehet érteni azzal, hogy az alapok egy racionálisabb, a párhuzamos fi nanszírozást megszüntető, számában csökkenő mértékben legyenek jelen az államháztartásban. Ugyanakkor az a mód, amit választott az előterjesztés, nevezetesen, hogy differenciálatlanul szünteti meg az alapokat és ugyanúgy kezeli mondjuk a Halgazdálkodási Al apot, mint a Gyermek- és
