Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
2360 Akadémia költségvetése. Csak befejezésül annyit szeretnék mondani: én tudom, hogy a költségvetési vita valójában nem egy panaszláda, ahogy most bedobjuk a kívánságlistát, ettől a pénzügyminiszter úrnak vagy az államtitkár úrnak álmatlan éjszakái lesznek, hazamegy, és másnap jön a kész megoldással. Én ezt tudom. Én szeretném, hogyha a klubbá csökkent parlamenti vita valóban a szakmai érveket tükrözné, és a szakmai érvek között nem lenne különbségtétel, hogy e z a kormánypárti képviselői érv, ezt, majd hazamegyünk, majd megfontoljuk, ez az ellenzék érve, ezt minden megfontolás nélkül lesöpörjük, mert azért tudomásul kellene venni, hogy itt a parlamentben minden pártnak nemcsak érdeke, hanem felelőssége is, hogy ez az ország ebből a gazdasági gödörből kilábaljon. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, MSZP, akit Németh Zsolt képviselő úr, a Fideszből, követ. CSIZMÁR GÁBOR (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A mindenkori éves költségvetés, bár látszólag egy naptári évre szól, mégis a kapcsolódó adótörvényekkel és más törvényekkel együtt évekre befolyásolja a családok, a különböző állampolgári közösségek, az ors zág sorsát. A következő évi költségvetés sem egy évre szól. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy az idei huszárrohammal megtett stabilizációs intézkedések hatását hosszabb távon vagy megerősíti, vagy gyengíti, illetve abban az értelemben, hogy elindíte az országban olyan gazdasági és társadalmi folyamatokat, amelyek eredményeképpen lezárulhat az ország eladósodása, s elősegítie az államháztartási egyensúly helyreállítását, illetve lehetőséget teremte a kiegyensúlyozott növekedéshez. A magam részéről elfogadom azokat a prioritásokat, amelyek a költségvetés összeállítóit vezették. Vagyis hogy az ország külső nettó adósságállománya ne növekedjék, ennek megfelelően a fizetési mérleg hiánya a kétmilliárd dollár alatt maradjon, a bruttó hazai termékhez képe st ne növekedjék a belső nettó államadósság, az államháztartás hiánya ennek megfelelően a GDP 4 százaléka körül alakuljon, és az infláció érzékelhetően, az idei évinek közel egyharmadával csökkenjen. E követelmények érvényesítése jövőnket, a kívánt kiegyen súlyozott növekedést alapozza meg, ezért a magam részéről a költségvetés úgynevezett sarokszámait elfogadom. Javaslataim ennek megfelelően a költségvetés belső szerkezetének módosítására irányulnak e sarokszámok határain belül. Az általános vita keretében öt kérdésről szeretnék szólni: a közoktatás finanszírozásáról, az állami ifjúsági feladatok pénzügyi fedezetéről, az elkülönített állami alapokról, az állami költségvetés és a civil szerveződések kapcsolatáról, valamint a költségvetésen belüli átcsoportosí tások lehetséges forrásairól. Először a közoktatás finanszírozásáról. A közoktatás, frázisnak hangzik, nemzeti ügy, az ország jövőjét alapvetően és hosszú távon meghatározó ágazat. Ha a gazdaság nyelvén kell fogalmazni, akkor azt lehet mondani, hogy a legj obban megtérülő beruházás. Erre bizonyíték a világ számos, igen gyorsan fejlődő országa, legyen elegendő példa erre talán Japán, a legkevésbé anyag- és importigényes ágazat, kialakult a szakmai kultúrája, hiszen a magyar oktatási rendszer teljesítménye nem zetközi összehasonlításban is megállja a helyét, nem igényel jelentős infrastrukturális fejlesztést, mivel a létesítmények talán még a szükséges mértéken túl is rendelkezésre állnak. Két dolog hiányzik talán: a társadalmi és szakmai szempontból is elfogado tt fejlesztési koncepció, illetve az ehhez igazodó jogi szabályozás. Mindkettő csaknem készen áll arra, hogy az Országgyűlés elé kerüljön viszonylag rövid időn belül. Úgy gondolom, hogy a parlamenti patkóban elfoglalt helyünktől függetlenül egyetérthetünk abban, hogy gazdasági modernizáció, fejlett piac, az európai gazdasági, társadalmi együttműködési rendszerekhez való csatlakozás, a harmadik évezredhez méltó együttműködési, piaci kultúra nem
