Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
2359 mi az eredménye: hogy minden egyes törvénytervezetet, minden egyes rendelettervezetet át kell engedni az Igazságügyi Minisztérium szűrőjén is. És ezekre a jogalkotókra még megterhelésként vár az a feladat is, hogy az elszabott ruhát kiigazítsák vagy kifordítsák a ruhát. Tehát így néz ki a sokak által sokszor megalapozottan szidott törvényalkotási folyamat hi ányossága. És végeredményben emögött - ha nagyon lemeztelenítem a témát - egy financiális ok áll; nem lehet megteremteni egy központi jogalkotási műhelyt. Az igazságügyi tárca költségvetésébe tartozóan, a szakértői intézetek: köztudomású, hogy egyre bonyol ultabbakká válnak a peres eljárások, peren kívüli eljárások. Valaki egyszer úgy jellemezte, ha megírná az igazságszolgáltatás történetét, akkor ennek a korszaknak azt a címet adná, hogy a szakértők rémuralma. Ez nem rémuralom; kétségtelen, annyira szüksége van egy bírósági eljárásban a bírónak a szakértőkre. Hogy tudja ezt a feladatot teljesíteni a szakértői intézet? Úgy tudja teljesíteni, hogy túlmunkában magánmegrendeléseket kénytelen vállalni, mert a költségvetési fedezet az ellehetetlenülésig vezetően m ajdnem lehetetlenné teszi a munkáját. Ami még az igazságügyi tárca költségvetéséhez tartozik: a büntetésvégrehajtás. A közrend őrei munkájuk során azért időnként találkoznak békés járókelőkkel is. A Büntetésvégrehajtási Intézet őreinek ez az öröm nem ada tik meg; ők állandóan, naponta, kemény legényekkel keményen kell hogy ütközzenek. (10.20) Most vajon egy 15 százalékos béremeléssel meddig fogják ezt a feladatot vállalni, s mikor fogunk rájönni arra, hogy a fogva tartottak szélnek eresztése sokkal nagyobb költségvetési kiadást jelent majd, mint a fogva tartottak őrzése? Ha meg tetszenének nézni a büntetésvégrehajtási intézeteket, ott például a konyhákat: sajnos, ezeket a fogva tartottakat etetni is kell. Ha a konyhákat egyszer szigorúan ellenőriznék, akko r éhen maradhatnának a fogva tartottak, mert lassan a rendelkezésre álló keret nem teszi lehetővé azt, hogy ott megfelelő higiéniai feltételek legyenek, annak ellenére, hogy mindent elkövetnek a biztosítás érdekében. Valahogy ez így nem fog menni. A bírósá gokról. A bíróságokról is nagyon szép elmondani, hiszen ma olyan jogállam vagyunk, hogyha egy állampolgár rosszat álmodik, akkor is a bírósághoz fordulhat, és kérheti, hogy az álom helyzetét a kormány vagy az állam állítsa vissza. (Az elnök poharának megko cogtatásával figyelmeztet a felszólalási idő leteltére.) Köszönöm. Most hogy is állunk ezzel? Az állampolgár abban a nyugodt tudatban megy el a bíróságra, hogy majd ott a sérelmeit orvosolják, ott majd szépen megsimogatják az ő buksi fejét és igazat adnak neki. A baj akkor kezdődik, ha a buksi fejre nem simogatás jut, hanem ráesik egy jó adag vakolat, mert az levált már a mennyezetről, mert úgy néznek ki a bírósági épületek. Én nem akarok most a bankszakma ellen demagóg propagandát folytatni, de ahol egymás után nőnek ki a szebbnél szebb banképületek, legalább a bírósági épületeknek a minimális karbantartására azért kellene hogy jusson valami. Befejezésül én egy joghézagra is felhívnám a figyelmet, mert a bírói függetlenség jegyében az Alkotmánybíróság költs égvetését most már nem az Igazságügyi Minisztérium, hanem külön fejezetben tartalmazza a bíróságoknak a költségvetését, és az Országos Bírói Tanácsnak egyetértési jogot biztosít. Hát most ki sért alkotmányt? Az Országos Bírói Tanács előterjesztette az ő kö ltségvetési tervezetét. Ez valahogy nem stimmelt a pénzügyi tárca elképzelésével. Most az igazságügyminiszter terjeszti elő a költségvetési tervezetet. Most ki sérti meg: az igazságügyminiszter, megsérti a kormány, amelyik az Országos Bírói Tanácsnak a v étójogát semmibe veszi, vagy pedig ez a vétójog ott szépen az alkotmányos szférában valahogy szankció nélkül lebeg? Nem szeretném képviselőtársamtól elvenni az időt. Befejezésül csak annyit: már az Akadémiával nem is kívánok foglalkozni, megfújtam a nyitán yt, azóta lerágott csonttá vált már az OTKA és az
