Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
2358 Én nem szeretnék a hasonlatok hínárjába belekeveredni, és e durva mondat után készséggel elismerem, csatlakozva Békesi képviselőtársunk idézetéhez - én ezt még megtoldom azzal, hogy nemcsak jó költségvetés nincs, hanem még nem találták fel azt a kormányt, amelyik az ellenzék tetszésével találkozó költségvetést tudna előterjeszteni , a kormány azonban most megtette azt a szívességet, hogy az ellenzék nemcsak a kötelező el lenzéki "nem"et mondja rá a költségvetésre, hanem a költségvetés számtalan hibájára megalapozott érvrendszert tud szembeállítani. Én azt is készséggel elismerem, hogy nem vagyok se pénzügyi, se költségvetési szakember, és én ezért megelégszem azzal, hogy némi szakmai ártalom jegyében az Igazságügyi Minisztériumra és a bíróságokra vonatkozó fejezetekkel foglalkoznék, és itt fogalmaznék meg nem is néhány gondolatot, inkább néhány aggályt. Mert olyan szépen meg lehet fogalmazni retorikai szinten a jogállamisá got; mekkora nagy jogállam vagyunk. Kétségtelen, hogy a jogállam intézményei működnek. Persze a tárgyi feltételek hiánya miatt időnként egy kis homok beszorul a fogaskerékbe, és akkor ez az intézményrendszer elkezd csikorogni. Az is merész dolog lenne, a j ogállam intézményrendszerei között rangsorolni. De én valahogy úgy érzem, hogy a feladat- és hatáskörre tekintettel azért az Igazságügyi Minisztérium a jogállamban és a jogállami intézményrendszerben kicsit kiemelkedő szerepet tölt be, illetve kellene betö ltenie. A költségvetésből azért az megállapítható - és ezért használtam a feltételes módot, hogy "kellene betöltenie", mert nem részesül ebben, a szerepnek kijáró méltánylásban. Ez régi probléma; az elmúlt ciklusban ugyanez volt. A költségvetés előterjeszt ésekor állandóan folyt az ádáz küzdelem. Én nem tudom, hogy miért, de a Pénzügyminisztérium számára általában az Igazságügyi Minisztérium volt azért az, amelyet lehetőleg el kellett tiporni. Minden évben lejátszódott a spanyol arénák bikatorreádor meccse, ahol az erőviszonyok ismeretében mindig a torreádor maradt győztes, és csak az a fenyegetés maradt nekünk vigaszul, hogy azért már az arénában is előfordult, hogy egyszer a bika teperte le a torreádort. És én azt hiszem, a jogállamiságra akkor fogjuk a ko ronát feltenni, amikor ez majd a költségvetési vitában is be fog következni. Ahogy a költségvetés részleteit átnéztem: minden egyes minisztérium költségvetési fejezete után szépen oda van téve a végére az illető minisztériumra érvényes illetmény- és bértáb la. Most nem tudom, hogy ez sajtóhiba eredményee, vagy pedig egy kötelező szemérem, hogy ez a Pénzügyminisztériumnál hiányzik. Én nem merem feltételezni, hogy esetleg valami pozitív vagy negatív diszkrimináció érvényesül, valamelyik minisztériumban köztis ztviselőbbek a köztisztviselők, mint a másikban; de meg kell állapítani, hogy ez a táblázat hiányzik. Szóval, a költségvetés azt eredményezi, hogy azért végeredményben a Szalay utca 16ot nem kell bezárni. Ezt el kell ismerni! Pedig sokan örülnének neki, m ert hiszen betolakodó intézmény, a bírósági épületben van; egyedül ez az a minisztérium, amelynek nincs semmi önálló palotája, önálló helye. Tehát nem fog ellehetetlenülni, habár állandóan, folyamatosan figyelnie kell a takaró hosszúságát; nehogy azon egy váratlan pillanatban túlterjeszkedjen, mert akkor valóban fennáll majd nála az ellehetetlenülés veszélye. Olyan szép mondat az is az indokolásban, hogy "a jogalkotási program az Igazságügyi Minisztérium központi igazgatási szervéhez kapcsolódik". A baj az, hogy csak kapcsolódik, és nincs ott. Tehát ez is egy megvalósíthatatlan, állandóan financiális okokkal igazoltan elmaradó álom, hogy nem tud az Igazságügyi Minisztérium a jogalkotás központi szakmai műhelyévé válni. Itt lehet egymásután szólamokkal szidni a jogalkotás színvonalát, és ugyanakkor ölbe tett kézzel vesszük tudomásul és nézzük azt, hogy a jogalkotás személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása folyamatosan elmarad. Higgyék el, személyes tapasztalat alapján merem állítani, hogy már szerzetesi el kötelezettségű jogalkotók dolgoznak az Igazságügyi Minisztériumban, akik háromszoros fizetéssel elmehetnének, de egy szakmai perverzitásból törvényt szeretnek alkotni. Egy jó szabó soha nem vállal fordítást, vagy egy más által elszabott öltöny igazítását. Ők emiatt, a jogalkotási folyamat központosításának az elmaradása miatt erre kénytelenek; mert minden tárca megszállott, jogalkotási megszállott. Ennek
