Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
2345 történik a gazdaságban. (Dr. Boross Péter: Csak hasonlót!) Valami ehhez hasonlót, megint pontatlanul idéztem, de ez volt a lényege. Azzal egyetértek, hogy szerencsére a kormányoknak csak korlátozott befolyásuk van arra, hogy milyen folyamatok zajlanak a gazdaságban. De ez nem '94 júniusában kezdődött, hanem az előző négy évben is így volt. Ugyanis azt, hogy hogyan bővüljön az export, hogyan beruházzanak, hogyan korszerűsítsék a termelést és így tovább, ezt nem a kormánynak kell egy piacgazdaságban megm ondani. Ezt a vállalkozások mondták meg az előző négy évben is, a hazaiak, a külföldiek, a multik stb., és ők mondják meg most is. A kormánynak csak el kell hárítania azokat a veszélyeket, amiket az egyensúlyromlás és az emiatti kényszerintézkedések jelent hetnének, ha a kormány nem tudná egyensúlyban tartani a gazdaságot. Ez az, amivel az előző kormány adós maradt és ez a kormány megteszi. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Békesi Lászlót illeti a szó kétperces viszontválaszra. DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr, ha már bátorítást kaptam. Kónya Imrének szeretném jelenteni, hogy nem volt fenntartható a '93 őszétől '94 végéig terjedő növekedés. Ennek a növekedésnek a beruházások és az exp ortbővülés által indukált elemei maradhattak meg. Az államháztartási deficit és a folyó fizetési mérleg hiányának gyors növekedése által finanszírozott belső fogyasztásbővülés '95ben már, éppen a kormányzati beavatkozás eredményeként, csökkent. Az az elem tehát, amely a növekedést kizárólag egy importigényes belső fogyasztás bővülésével támasztotta alá, nem finanszírozható, nem tartható fenn. Éppen ez a jó ebben a strukturális átalakulásban, hogy a növekedés tartós elemei, amelyek kihúzzák a gazdaságot ebb ől a bizonyos kátyúból - egyensúlyi és versenyképességi kátyúból is - az export- és beruházásvezérelt növekedés. Ha pedig nincs beavatkozás - bár igazak azok a korlátok, amelyekről Bauer Tamás beszélt, mármint az, hogy az autonóm gazdasági szereplők hál' i stennek nagymértékben tudják magukat az ötletszerűen beavatkozó kormányzati tevékenység hatása alól mentesíteni , tehát ha az egyensúlyjavítás érdekében történt lépések nincsenek, akkor ez finanszírozhatatlanná vált volna. Az előny abban van, hogy ez a ke ttős elem, a megnövekedő teljesítmények ilyen struktúrában és a javuló egyensúly ma már együtt van, és ezt érdemes megőrizni. Ez beavatkozás nélkül nem ment volna. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Kétperce s hozzászólásra Csépe Béla képviselő úrnak adom meg a szót. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesnek tartjuk, hogy Békesi László képviselő úr a költségvetés mögött rejlő gazdaságfilozófiát támogatja, hiszen az ő pénzügyminisztersége és a j elenlegi pénzügyi kormányzat között kontinuitás van, annak ellenére, hogy a beavatkozás szükségességéről beszélt. Azonban hozzászólásából mindenképpen szeretnék kiemelni két figyelemre méltó momentumot, amit tulajdonképpen üdvözlünk. Az egyik az, hogy a tá rsadalmi béke elsősorban minőségi kérdés és nem annyira mennyiségi. Itt üdvözöljük azt a kissé burkolt, de mégis meglévő kritikát, amelyet mondott. Tulajdonképpen ez a mi gondunk is. A társadalmi és pénzügyi stabilitás között olyan összefüggés van, hogy a társadalmi stabilitás nyilván megelőzheti a pénzügyit, hiszen anélkül nincs pénzügyi stabilitás sem. A másik a reformlépésekkel kapcsolatban hangoztatott véleménye, miszerint azok nem elegendők. Ezt szintén üdvözöljük. Amikor sikerül megvalósítani ezeket a költségvetés nagy alrendszereit érintő reformlépéseket, akkor merül fel az a nagy kérdés, hogy ha az államháztartást akarjuk tehermentesíteni, akkor valahol a társadalomnak kell bizonyos terheket átvállalnia. Ez az összefüggés alapvető. Viszont nehezen ké pzelhető el, hogy annak a társadalomnak, amely egy ilyen
