Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VARGA MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
2343 VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy figyelemmel hallgattuk Békesi László hozzászólását, hiszen fontos hozzászólás volt abban a vitában, amely az egyensúly kontra egyensúly és növekedés vagy csak növekedés vi tát járja körül. Én azt hiszem, Békesi László is jól tudja azt, hogy ez a vita a magyar közgazdászok között körülbelül már a '80as évek eleje óta folyik, és ez a vita egyáltalán nem eldöntött. Mind a két oldalon vannak pro és kontra érvek, és azt ebben a vitában Bokros Lajos, a pénzügyminiszter is elismerte, hogy bizony azok a lépések, amelyek március óta a magyar gazdaságban jelen vannak a kormány döntései következtében, egy recessziós tendenciát elindítottak ebben a gazdaságban. És ennek az eredményei va gy ennek a következményei azért már látszanak, hiszen a második félévben az ipari termelés és a beruházások növekedési üteme csökkent. Tehát a gazdasági konjunktúra egyfajta csökkenésbe, kifulladásba ment át. Azt hiszem, hogy ez az alapvető vita köztünk, h ogy vane értelme úgy megszorító lépéseket hozni, hogy azt a szerény mértékű gazdasági növekedést is veszélyeztetjük, ami elindult, vane értelme úgy visszafogni a gazdaságot, hogy lemaradunk abban a versenyben, amely a szomszéd országokkal, a világgazdasá gban folyik, lemaradunk a tőkevonzás tekintetében, s lemaradunk a piacra jutás tekintetében, hiszen azért a világgazdaság halad, amellett, hogy a magyar gazdaság hol ide, hol oda tesz cikcakkokat. Még egy dolgot szeretnék mondani, hogy Békesi László is uta lt arra, hogy itt azért egyfajta kombinált gazdaságpolitikára van szükség, olyan lépéseknek a sorozatára, amelyek tekintettel vannak az egyensúlyra is és a növekedésre is. Én szeretném emlékeztetni a képviselőtársaimat arra, hogy a Fidesz 1993 őszén tett e rre egy javaslatot, akkor ez heves ellenállásra talált mind az MSZP, mind az SZDSZ soraiban, tehát a mai kormánypártok soraiban. Örömmel halljuk viszont néha azokat az állításokat, amelyeket annak idején megtettünk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Kétperces viszontválaszra Békesi Lászlót illeti a szó. DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Jól értjük egymást Boross Péterrel. Amit ő kíván, annak az előre meghirdetett számszerű prog ramja a feltételek teljesítésén múlik. Ha az inflációt sikerül kézben tartani, nem lesz nagyobb fogyasztáscsökkenés, hogyha a bérek nem szaladnak el jobban, abban az esetben tartható a beruházás, felhalmozás aránya. Ez a magyarázata annak, hogy ezekben az ügyekben azért próbál ilyen kemény kurzust folytatni a kormány, hosszú távon pedig teljesen nyilvánvaló, hogy a gazdasági növekedést követő fogyasztásnövekedésről lehet szó Magyarországon. Azt meghaladóról nem. Pusztai Erzsébetnek mondanám, hogy a tőkekime nekítéssel, a megtakarítások, befektetések, beruházások ösztönzésével kapcsolatos légkör és feltételek megteremtése az egyik legfontosabb célja a gazdaságpolitikának. Ha csökkenteni lehet az inflációt, ha stabilizálni lehet a hiányt, ha javítani lehet a ha zai viszonyokat, abban az esetben ezek a veszélyek kisebbek. Egyébként itt tévhitek vannak, ezt csak egy mondattal említeném. Nem igaz, hogy Magyarországon az elmúlt években nettó tőkekivonásra került sor, nettó tőkebehozatalra került sor. Nem akarom tagad ni, biztos, volt tőkekimenekítés, de a szaldó nem negatív, hanem pozitív. Nincs idő arra, hogy ezt kifejtsem. Gazdasági kényszer nélkül, és ez a nagy tapasztalata az elmúlt tíz évnek, nem lehet átépíteni az ellátórendszereket. A legjobb szándék mellett sem . Olyan nincs, hogy valaki szakmai szempontok érvényesítése érdekében reformértékű lépésekre vállalkozik, és ez az államháztartás számára kisebb terheket jelent. Még csak olyan programok készültek el az önök ideje, a mi időnk alatt is, amelyek növelték az államháztartás kiadásait. Tehát itt, sajnos, ez a kettősség van. Egyidejűleg kell bizonybizony a gazdasági kényszer durva eszközével élni és ezzel kikényszeríteni az adekvát szakmai lépéseket.
