Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
2340 A második kérdés nyil vánvalóan az, hogy vajon ez a bizonyos társadalmi tűrőképesség mértékeiben behatárolhatóe. Azt hiszem, nem elsősorban mennyiségi kérdésről, sokkal inkább minőségi kérdésről van itt szó; bizalomról, hitről, elfogadjae a társadalom, hogy ezek a lépések hos szú távon kivezetnek, és akkor ezek a mértékek viszonylag tág határok között alkalmazhatók. Azt gondolom, el kell fogadni azt a kritikát, hogy ennek a bizalomnak, ennek a hitelességnek az elfogadtatása a társadalommal nem történt meg, és ezen van mit javít ani. De ez nem ok arra, hogy belemenjünk olyan elosztási programok elfogadásába, amelyek visszájára fordítják ezt a nagyon törékeny, '95ös egyensúlyi pozíciójavulást. (8.50) És itt is érdemes három szempontot figyelembe venni. Az egyik: Boross Péter képvi selőtársunk mondott egy nagyon érdekes számot, de két fogalmat összekevert. Ugye, azt mondja, hogy az elmúlt öt esztendőben 21 százalék GDPcsökkenés mellett 10 százalékkal csökkent a fogyasztás - ami igaz. Ugye, ebből azért egy dolog rögtön következik - n em megyek bele az okok elemzésébe, nem ennek a vitának a tárgya , hogy egy 21 százalékos bruttó nemzetitermékcsökkenés mellett, ha csak 10 százalékkal - idézőjelbe teszem - csökkentem a végső fogyasztást, akkor ez három következménnyel jár; és ez bekövet kezett a magyar gazdaságban. Gyorsan nőtt a külső és belső adósságállomány, mert valamiből a 11 százalékos fogyasztási többletet finanszírozni kellett. Tartósan magas szinten alakult az inflációs nyomás a gazdaságban, hiszen többleterőforrások jelentek me g a gazdaságban, amit le kell vezetni; ez pedig inflációt növel. És a harmadik: drasztikusan csökkent a végső felhasználáson belül a beruházások részaránya, ami pedig azt jelenti, hogy nincs kibontakozás, nincs modernizáció, nincs fejlődés, nincs versenyké pességjavulás. Mind a három ponton javítani kell. Tehát végső felhasználás és megtermelt GDP közti arányon, az inflációs nyomás csökkentésén és a beruházásfogyasztás arányokon. Amikor Boross Péter azt mondta, hogy ugye, ennek a 1011 százalékos fogyasztá scsökkenésnek lényegében '95'96ban, a tervezett számok alapján már megtörtént a kompenzálása, mert '95ben 7 százalékkal, '96ban meg a tervek szerint 4 százalékkal csökken a reálbér. Tisztelt Ház! Két különböző dologról van szó. Az egyik a reálbér, a má sik a fogyasztás. A reálbér csak egyik összetevője a fogyasztás finanszírozásának, és nem is meghatározó összetevője Magyarországon, hiszen a közületi kiadások, amelyeket az államháztartás finanszíroz, ma nagyobbak az összes végső fogyasztáson belül, mint a lakosság fogyasztása. Ezenkívül a reálbér nemcsak fogyasztást finanszíroz, hanem például megtakarításokat is. Tehát a reálbért nem lehet azonosítani a fogyasztással. Azaz a reálbércsökkenés és a fogyasztáscsökkenés programja nem azonos. Egyik összetevője , de nem azonos azzal. Igaze az a tétel, hogyha a költségvetés vagy államháztartás hiányát és az emlegetett reálbércsökkentési programot nem tartja 1996ban a kormány, akkor magasabb szinten tartható az az inflációs nyomás, amelynek a csökkentése, azt gon dolom, valamennyiünk érdeke. Nem igaz, tisztelt Ház. Két igazi veszélye van 1996ban az inflációs nyomás növekedésének: az egyik az államháztartás deficitje, a másik pedig a kiáramló bérek. Mind a kettőben, bármilyen keserves is, nagyon következetes magata rtást lehet csak ajánlani. Nem kérdés, azt gondolom - és nem igazán vitatta senki, ellenzéki hozzászólók oldaláról se , hogy az infláció csökkentése egyben nemcsak a gazdaság, hanem a társadalom számára is alapvető kérdés. Nem folytatom tovább a gazdaságp olitikai és költségvetéspolitikai összefüggéseket. Nagyon röviden azokról az elemekről, amelyek reformértékűek és megjelennek a '96os költségvetési törvényjavaslatban. Nem volt önelégült a kormány az előterjesztése során, és igaza van. Vannak a '96os kö ltségvetési törvényjavaslatnak komoly reformértékű elemei; de igaz, hogy ezek nem elégségesek. Elsősorban finanszírozási oldalról van gyökeres változás, amelyek döntően pénzügytechnikai elemek, nem lebecsülhetőek és elkerülhetetlenek, de kétségkívül nem öl elik fel a társadalmi közös fogyasztás alapvető feladatait.
