Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
2338 külkereskedelmimérleg- és folyó fizetésimérlegegyensúly javítása szerepeljen, nem támadható; ugyanakkor azonban úgy véli, hogy a második fontos gazdaság politikai célkitűzés, amit párhuzamosan preferál a kormány, nevezetesen a belső adósságnövekedés fékezése - tehát az államháztartási deficit korlátok közé szorítása - ezúttal kvantifikáltan 4 százalék, s ez már nem függ össze az első céllal. Igaze ez az á llítás? Tisztelt Ház! A közgazdaságtudomány a magyar jelenséget úgy hívja, hogy ikerdeficit. Ez azt jelenti, hogy párhuzamosan fut egymás mellett a folyó fizetési mérleg és a belső államadósság hiányának, azaz a belső államháztartás deficitjének az alakul ása. Minden olyan esetben, amikor a jövedelemtulajdonosok megtakarításait, az államháztartás hiányát, a vállalkozási szféra és a lakosság hitelszükségleteinek a fedezetét nem biztosítja együttesen, törvényszerűen megjelenik a folyó fizetési mérleg hiánya. Ez olyan belső arányok mellett megy végbe, hogy ez a hiány ráadásul a vállalkozási szféra hitelszükségleteinek kielégítése érdekében nyúl külföldi erőforrásokhoz, mert más jövedelemtulajdonosok hazai megtakarításait fölszívja az államháztartási deficit - a kkor van szó ikerdeficitről, ami azt jelenti, hogy a kettő együtt mozog. (8.40) Ezért tehát nem állja meg a helyét az az állítás, hogy elég a folyó fizetésimérleghiány csökkentésére koncentrálni, és ebből a szempontból másodlagos az államháztartás hiánya. Szorosan összefügg a két dolog; úgy tűnik, hogy 1996ban bizony egészen biztos, hogy még mindig az államháztartási deficit hiányának csökkentése fogja meghatározni, hogy milyen mértékben alakul a folyó fizetési mérleg hiánya, és nem fordítva. Ez egy nagyo n lényeges összefüggés, mert nagyon sokan - a közgazdászok is nagyon sokszor - összemossák ezt a kettős determinációt. Ezért tehát azt válaszolnám, hogy nem éltanuló akar lenni Magyarország, amikor az úgynevezett maastrichti követelmények egyikét, a 4 száz alék körüli GDParányos államháztartási deficitet megcélozza, hanem saját jól felfogott érdekében, a gazdaság hosszú távú finanszírozhatóságához szükséges külső fizetésimérlegpozíció javítása érdekében kényszerül arra, hogy az államháztartás hiányát csökk entse. Ez az alapkérdés, nem pedig valamiféle öncélú, fiskális megfontolás áll a 2. számú prioritás mögött. Igaze, hogy a gazdaságpolitika és a mögötte lévő költségvetéspolitika nem szolgálja a versenyképesség javítását, a szerkezetátalakulást, a moderni zációt, a gazdaság hosszabb távú fejlődését? A mértékekkel kétségkívül lehet vitatkozni, de ha végignézik mindazokat a lépéseket, amelyek a kormány kezében vannak - akár államháztartási, költségvetési, akár ennek különböző szabályozói: adótörvények, a terv ezett monetáris politika oldaláról , akkor az derül ki, hogy ez az érv nem állja meg a helyét. Nem állja meg a helyét, hiszen minden egyes lépés erőteljes megtakarítási és beruházásösztönzési szándékokat szolgál. Ez igaz az adótörvényekre, igaz a konkrét, direkt költségvetési támogatásokra, és nemcsak az infrastruktúra fejlesztését szolgáló effektív költségvetési támogatások növelésére gondolok. Jó lenne itt még többet adni, nyilvánvalóan az egyensúlyi pozíciók és a folyó kiadások determinációja határt sza b annak, hogy milyen mértékben növelhetők az államháztartás beruházási kiadásai; de igaz közvetlenül az adókedvezmények e területen történő növelése, igaz a beruházásjellegű kamattámogatások bővítése - az agrárpolitikában, a fejletlen területeken, az úgyne vezett vámszabadterületeken, a határmenti területen , amelyek kétségkívül ösztönzést adhatnak annak a kedvező beruházási folyamatnak, boomnak, amely persze nem 1995ben kezdődött - és ebben önöknek igazuk van , hanem az előző években, de az egyensúlyjaví tás, amely ennek a folyamatnak a fenntartásához szükséges, az azért már 1995ös. A tőkebefektetés és vonzás feltételeinek javítása és egy konzekvensen antiinflációs gazdaságpolitika tehát egyértelműen beruházás, megtakarításbarát, versenyképességet javít , szerkezetátalakítást segít és valahol visz azon az úton, amit úgy szeretnénk hívni, hogy Magyarország ráállt a gazdaságban egy hosszabb távú modernizációs pályára. A harmadik ilyen kérdés az lehet, hogy igaze, hogy a folyó kiadások helyett a rendkívül n agymértékűre duzzadt kamatkiadások csökkentésére kellene koncentrálnia a kormánynak, és akkor
