Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
2337 Először a gazdaságpolitikai vonalvezetésről szólok, amely a benyújtott törvényjavaslat mögött meghúzódik. Há romféle kérdést érdemes feltenni, az ellenzéki kritikák mindhármat feltették. Az egyik: indokolte változtatni azon a gazdaságpolitikai vonalvezetésen, amely az 1995ös esztendőt jellemezte; a másik: igaze, hogy ez a gazdaságpolitika kizárólag a kereslet korlátozásával próbál meg egyensúlyi viszonyokat javítani és tartós növekedési feltételeket alátámasztani; a harmadik: vajon ennek a gazdaságpolitikának vane olyan alternatívája, amely a két fő célkitűzést, nevezetesen az egyensúlyi pozíciók javítását és a tartós gazdasági növekedést jobban képes szolgálni, mint az, amit a kormány benyújtott. Az első tehát: vane ok arra, hogy változtasson a kormány ezen a gazdaságpolitikán? A '95ös eredmények, amelyek eddig rendelkezésünkre állnak, és a várható folyamato k azt támasztják alá, hogy létezik olyan kombinatív gazdaságpolitika, amely egyidejűleg képes elejét venni a parttalan eladósodásnak, az egyensúly további romlásának, ugyanakkor képes megtartani a gazdaságban azokat az indikátorokat, amelyek megőrzik a gaz daság tartós növekedési effektusait; ez pedig, úgy tűnik, tartósan: a beruházások és az export. Nem igazán igazolódnak azok az aggályok, amelyek mindvégig hangoztatták - és most is, ebben a költségvetési vitában , hogy a belső kereslet szűkítése, mely els ősorban az államháztartási kiadások csökkentésével, illetve az előző évek gazdasági teljesítményt meghaladó fogyasztásával, illetve a gazdasági teljesítményekkel és az államháztartás kiadásaival összhangban nem lévő bér kiáramlásával kapcsolatos reálbércsö kkentés olyan mértékben mérsékli a keresletet, amely megfékezi, leállítja a növekedést és újra recesszióba taszítja a gazdaságot. Lesz növekedés ebben az esztendőben is, kifejezetten pozitív az export és a beruházások alakulása. Az is nagyon egyértelmű, ho gy az a fogyasztáscsökkentés, amely ilyen megtakarítást és beruházásokat ösztönző lépések mellett valósul meg, nem a megtakarításokat csökkenti a csökkenő reálbérek mellett, hanem sajátos módon a megtakarításokat növeli. Azt gondolom tehát, hogy az eddigi eredmények nem adnak okot arra a szkepticizmusra, hogy ez egy zsákutcás gazdaságpolitika. Ellenkezőleg, azt támasztják alá, hogy érdemes ezen az úton továbbmenni. Rögtön egy másik aspektust is fölvetnék. Ugyanakkor - hogy is mondjam csak, hogy ne legyen fé lreérthető? - arra se adnak elégséges alapot, hogy azt mondjuk, túl vagyunk a nehezén, és most már azért lehet változtatni, mert elég stabil, elég kiegyensúlyozott ez a gazdaság, nem fenyegetik újabb, a növekedéssel törvényszerűen együtt járó egyensúlyi ve szélyek, ezért tehát le lehet térni, lehet engedni a gyeplőn, szabad egy kicsit több bért kiengedni, egy kicsivel nagyobb elosztást megvalósítani az államháztartásban, szabad népszerűbb gazdaságpolitikát folytatni. Ez nem elsősorban az ellenzék oldaláról m egjelenő igény, de nagyon határozottan szeretném leszögezni, hogy az eddigi eredmények egy ilyenfajta eltérésnek sem teremtik meg az alapját. Rettenetesen veszélyes lenne, ha az előző évtizedek - és ez nem rendszerspecifikus - magyar tapasztalatainak megfe lelően az első kisebb javulás hatására azonnal változtatást hajtana végre a mindenkori kormányzat. A magyar gazdaság története az elmúlt évtizedekben a be nem fejezett reformoknak és a konzekvensen végig nem vitt gazdaságpolitikáknak a története. Ez a magy arázata annak, hogy amennyiben a rövid úton megjelenő pozitív elemek után azonnal változtatnak vagy változtattak a kormányok, értelmetlenné váltak a megszorító intézkedések által elviselt terhek, fájdalmak, nem hozta meg az eredményt, újabb stopra volt szü kség. Ez ezeknek a "stopgo"ciklusoknak az ismétlődését jelenti. Azzal összegezném tehát, hogy úgy gondolom, alátámasztják az eddigi eredmények a gazdaságpolitika racionalitását, megerősítik, hogy érdemes folytatni, ugyanakkor arra még nem adnak elégséges okot, lehetőséget és forrást, hogy változtassunk a bővebb elosztás érdekében. A második kérdés úgy szól: igaze, hogy a költségvetés egyoldalúan egyensúlypárti, egyoldalúan restrikciós? Nézzük meg, hogy mik a tapasztalatok! Kádár Béla nagyon részletesen b eszélt arról és elismerte, hogy a gazdaságpolitikának az az abszolút prioritása, hogy az első helyen a
