Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
2310 V oltaképpen ezzel összefüggő dolog az is, hogy azt gondolom, hogy szükséges volna, bár nem feladata ennek a törvénynek, hogy a büntetésvégrehajtás állományára nézve részletes szabályokat dolgozzon ki, hiszen ezt más törvények és jogszabályok teszik meg, de ebben a törvényben is szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a büntetésvégrehajtás állományában dolgozóknak a fizikai, egészségi alkalmasságon, személyi alkalmasságon és a megfelelő iskolai végzettségen, illetve szakképzettségen kívül szükségük van ol yan pszichikai adottságokra, olyan alkati pszichikai adottságokra, amelyek képessé teszik őket arra, hogy ebben az állandó feszültségeket termelő munkában, amelyet fogva tartott emberek között végeznek, megfelelő emberséggel tudjanak viselkedni és tudják e llátni a munkájukat. Én általában nem vagyok híve a javítónevelő jellegű jogszabályoknak. Nem helyeslem azt, amikor olyan jogszabályok jelennek meg a magyar corpus iurisban, amelyek valamit úgy írnak elő, hogy nem fűznek hozzá következményeket a nemteljes ítéshez, illetve az azzal ellentétes magatartáshoz. Nem helyeseltem például, amikor a rendőrségi törvénybe belekerült az a passzus, hogy a rendőr bárkitől felvilágosítást kérhet, és az állampolgár ezt a felvilágosítást nem tagadhatja meg. Ugyanis nem szól arról a törvény, hogy mi történik, hogyha mégis megtagadja. Ugyanakkor a nemzetközi törvényhozásban, nemzetközi egyezményekben egyre többször jelennek meg úgynevezett soft law, tehát ilyen puha törvény jellegű szabályok, olyan nemzetközi szerződések, amely ek mintegy ajánlásokat tartalmaznak. Én azt gondolom, hogy az állami intézményekkel, az intézményekkel szemben van helye ilyen soft lawok elfogadásának, és ezért gondolom azt, hogy szükséges az, hogy a törvénynek a személyi állományra, a büntetésvégrehaj tás személyi állományára vonatkozó része kiegészüljön olyan szabállyal, amely erre a pszichikai adottságra és az emberséges magatartáshoz szükséges adottságokra hívja fel a figyelmet. Van egy része a törvénynek, amely ellentétes a jelenlegi formájában a re ndőrségről szóló törvénnyel, illetve a rendőrségre vonatkozó jogszabályokkal, és bizonyos fokig ellentétes a készülő, és hamarosan elfogadásra kerülő nemzetbiztonsági törvénnyel is. Itt a lőfegyverhasználatra gondolok. A sokat bírált rendőrségi törvénynek mindenképpen pozitívuma, hogy jelentős mértékben korlátozta a lőfegyverhasználatot a rendőrök számára. Tehát azt mondja a rendőrségi törvény, hogy lőfegyvert csak olyan tettes, elkövető elfogására lehet fölhasználni, aki vagy más életét kioltotta, vagy ped ig államellenes, illetve emberiségellenes bűncselekményt követett el. Megint csak zárójelben mondom, hogy én azt hiszem, hogy ez a kitétel az államellenes, meg az emberiségellenes bűncselekményekre, így egészében inkább egy maradvány valamiféle régi szemlé letből, mert hiszen ezek a fejezetek a Btkban olyan szélesek, hogy nyilvánvalóan nem is gondolhatja komolyan senki, hogy minden esetben lőfegyvert lehet használni, hogyha valakit, mondjuk, tetten érnek egy ilyen, amúgy is igen nehezen meghatározható, mond juk, emberiségellenes bűncselekmény elkövetésénél. Ezért nagyon helyesnek tartom azt, hogy a nemzetbiztonsági törvényjavaslat már szűkíti ezt a kört, és meghatározza azt, hogy melyek azok az állam- és emberiségellenes bűncselekmények, amelyeknek a tetten é rt elkövetője elfogása céljából lőfegyvert lehet használni. Ugyanakkor a rendőrségi törvény azt mondja, hogy a fogva tartott szökésének megakadályozására, illetve az elszökött fogva tartott elfogására lehet lőfegyvert használni. Ezt a disszonanciát, hogy a tetten ért elkövetővel szemben nem lehet, ellenben a fogságból, az őrizetből elszökő személlyel szemben lehet lőfegyvert használni, a szolgálati szabályzat oldja fel, amely ugyan nem törvény, csak belügyminiszteri rendelet, de természetesen a rendőrökre n ézve, és itt róluk van szó, kötelező. Az már kimondja, hogy fogva tartott szökésének megakadályozására, vagy a szökevény elfogására csak ugyanazokban az esetekben lehet fegyvert használni, mint a tettenéréskor, tehát ugyanazokkal a korlátozásokkal.
