Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP):
2308 elképzeléseinkkel tökéletesen ellentétes negatív követ kezményeivel. Úgy is lehet mondani, mintha kommunikációs hiba volna a büntetés elméleti szintjei és gyakorlata között; mintha a transzformáció és a befolyásolni kívánt praxis közegét az elmélet figyelmen kívül hagyná, és az itt érvényesülő erők kontroll és tudatos alakítás nélkül fejtenék ki nagyon is meghatározó hatásukat. E néhány gondolat előrebocsátásával ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy a büntetésvégrehajtás szervezetéről szóló törvény alapvetően nem változtat azon a szemléleten, amely a büntet ésvégrehajtást fegyveres intézményként, rendvédelmi szervként, nem pedig arra való lehetőségként tekinti, miképpen lehet a bűnt elkövető polgártársunkat - hiszen kizárólag a szabadságelvonás mértékében különbözik tőlünk, tudniillik a büntetés alapján - ho zzásegíteni, hogy ismét ne vétkezzék, avagy integrálódjék a társadalomba. (16.30) Én nem vagyok annyira lelkes, mint Hajdú Zoltán kétszeresen is kollégám e Házban, az egyházakat érintő egymondatos szabályozás nyomán. Különös tekintettel arra - és erre vona tkozik az egyik módosító indítványom és most már csak erről szeretnék szólni , hogy mind a skandináv, mind a német, mind a holland büntetésvégrehajtással kapcsolatos törvényhozás sokkal részletesebben, konkrétabban foglalkozik ezzel, és nem véletlenül. P éldaként idézném a német büntetésvégrehajtásról szóló törvényt, amely nem ez, de ennek a törvénytervezetnek a záró, módosító rendelkezései között van visszautalás a '93ban többszörösen módosított, büntetésvégrehajtásról szóló törvényerejű rendeletre. T ehát a német kimondja expressis verbis, hogy nem lehet jelen fegyőr, bvalkalmazott, ha lelkipásztori beszélgetést kíván folytatni, és nem vehető el semmilyen körülmények között a legsúlyosabb bűncselekményt elkövetőtől sem a Szentírás, a Biblia. Ez látszó lag egy finomság, valójában ezen embertársaink vagy bűnöző polgártársaink végső emberi jogait a jog által tiszteletben tartani kívánó paragrafus. Éppen ezért a következőt szeretném még ezzel kapcsolatban elmondani. A törvényjavaslat 13. §a úgy rendelkezik , hogy a bvszervezet a feladatainak teljesítését elősegítő szervezetekkel, egyházakkal, alapítványokkal és személyekkel a jogszabályok keretei között megkötött megállapodások alapján együttműködik. Az egyházakkal való kölcsönös kötelezettségvállalást jele ntő együttműködés alapvető célja a fogva tartottak lelki gondozása, a szabadulás után a társadalom életébe való beilleszkedés elősegítése. Felmerül a kérdés, hogy a tervezett rendelkezés, a kétoldalú szerződésben rögzített kötelezettségvállalás a fenti cél ok elérése érdekében kielégítie a magyar alkotmányos és egyéb hatályos szabályozásokkal való összhang követelményét. A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény - amely 1990. február 12én lépett hatályba - átvette az alkotmány 60. § (2) bekezdése rendelkezéseit, amelyek többek között rögzítik, hogy mindenkinek joga van vallását vagy meggyőződését vallásos cselekmények vagy szertartások végzése útján, egyénileg vagy másokkal együttesen kinyilvánítani. Ugyanezen törvény 6. §a kinyilvá nítja, hogy az egyéni és közösségi vallásgyakorlást lehetővé kell tenni a szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményben gondozott, a büntetésvégrehajtási intézményben fogva tartott számára. A törvényjavaslat részletes plenáris vitája el őtt tehát a következő kérdést kell tisztázni. A bvszervezetről szóló törvényjavaslat idézett rendelkezése megvalósulásae a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló hatályos törvénynek, vagy a hatályos rendelkezésen túlterjedő szabályozást tartalmaz a ja vaslat? Véleményem szerint minden érintett számára megnyugtató és az Európai Unióhoz való csatlakozásnak megfelelő megoldás az lenne, ha képviselőtársaim a javaslat ezen részének elfogadása előtt visszautalnának a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény rendelkezéseire. Amennyiben ez nem történik meg, tartani lehet attól, hogy az esetleges szerződések - tudniillik a bvintézet és valamely egyház, alapítvány vagy karitatív szervezet között - rendelkezéseinek
