Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP):
2307 Durkh eim annak idején rámutatott arra, hogy a bűnözés szerepe a törvénytisztelő magatartás megvalósításában milyen fontos szerepet játszik, és arra is, hogy származási különbségek a bűnözés jellegének megítélésében milyen érdekes módon befolyásolhatják az ember i ítéletalkotást, elnézőbbek vagy radikálisabbak lehetünk, attól függően, hogy milyen típusú bűncselekményekről van szó, és milyen társadalmi hovatartozású bűnelkövetőkről van szó. Végül szeretnék kitérni arra, hogy a bűnelkövetői attitűd bővített újraterm eléséről beszélt Szájer képviselő úr, aki helyesen mondta azt, hogy a rossz börtönviszonyok miatt előállhat az a helyzet, hogy a leszoktatásnak az a paradoxona, hogy rászoktat vagy rávezet; és ha ezzel nem vagyunk tisztában, akkor az úgynevezett pedagógiai eljárásaink a képmutatást, a cinizmust, az erőszakot vagy az emberi szétesést eredményezhetik. Szájer képviselő úr azt mondta, hogy abban az esetben, ha a börtönök szabályozása nem megfelelő, az a klasszikus nézet erősödik, hogy a börtön a bűnözés melegág ya. Nekem ez ellen a megállapítás ellen csak az a kifogásom, hogy itt nem nézetről van szó, ez ténykérdés. Ezért egyetlenegy módosító indítványomat szeretném igazából itt elővezetésként ebben az összefüggésben megindokolni, mert nem szeretném, ha a lehetős éget és a valóságot a törvény mindjárt az indító passzusában összemosná, utalva az egykori filozófusra, aki azt mondta, hogy ha meg akarunk szabadulni a tudatlanságunktól, meg kell azt vallanunk. Ha tehát a törvényalkotó tisztában van a büntetésvégrehajtá si intézetek helyzetével és belső feltételrendszerével, akkor nem állíthatja azt az I. fejezet 1. § (2) pontjában, hogy "a büntetésvégrehajtási szervezet feladatainak törvényes ellátásával hozzájárul a közrend és közbiztonság erősödéséhez", mert ez egy ol yan tényt fogalmaz meg, ami egyébként nem felel meg a valóságnak. Ezért az a módosítás, amelyben én a szórend megfordítását javasolom, nem egyszerűen szemantikai kérdés, nem aggályoskodó, kicsinyes precizitás, hanem egész egyszerűen a lehetőség fenntartása , az ésszerű változtatás igényének és lehetőségének fenntartása a törvényalkotó és a büntetésvégrehajtási intézetek részéről. Módosító indítványaim további passzusokhoz szólnak hozzá, mindenekelőtt a foglalkoztatáshoz, a társadalmi kapcsolatok ápoláshoz é s a reszocializáció börtönbeli folyamataihoz. Ezekben abból indulok ki, hogy amiként a szegénységellenes stratégia eredményes csak akkor lehet, ha abból a nem szegényeknek is származik valamiféle haszna - és ez indokolja általában is a hátrányos helyzetűek nek a preferálását , a bűnözés elleni harc sem épülhet más elveken. A bővített újratermelés megakasztása a börtönben kezdődött reszocializiáció révén lehetséges, és a börtönbüntetésnek nem egyszerűen csak a szabadság megvonása, hanem a reszocializáció bör tönbeli elkezdésének a tevékenysége is a feladatkörébe tartozik. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki a törvényjavaslat általános vitájában felszólalni. Donáth László képviselő úr. Megadom a szót. DONÁTH LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány mondat vagy gondolat erejéig visszatérnék Durkheimhez, hiszen az alapvető súlyos kérdés az előttünk lévő törvénytervezettel az, hogy hogyan gondolkodunk bűnről, büntetésr ől, milyen kapcsolat áll fenn a bűn és a büntetés között. Durkheim nyomán hajlok én is arra a feltételezésre, amit kitűnő képviselőtársam az előbb végiggondolt és elmondott, hogy bizony a bűn és a büntetés között csak a jogalkotás, a jog keretén belül van kapcsolat. A büntetés milyenségét a bűnnel nem magyarázhatjuk. Még egy gondolat ehhez: Ugyanakkor léteznek büntetési elméletek és filozófiák, amelyek többékevésbé megjelennek a jogalkotásban, léteznek mítoszok a büntetés hatékonyságáról, az elméletek és s zándékok praxisbeli érvényesüléséről. Időről időre szembesülünk azonban a realitásokkal - tudniillik azzal, hogy a büntetések hatástalanok , sőt nem szándékolt, káros hatásaival is ezeknek, vagy éppen
