Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KISS GÁBOR (MSZP):
2306 Azt gondolom, ez az ajánlás nem öncél, nem valamiféle filantrópia alapján teszi ezeket a javaslatait, hanem a társadalom jól felfogott érdekében. Ráadásul nem beszél az ajánlás, nem használja a "nevelés" terminust: "kezelés"ről, "gondozás"ról, "reszocializáció"ról beszél. Nem mintha alábecsülné a pedagógiai tevékenységet, ráadásul - helyesen - nem ismer semmiféle végzetszerűséget a bűnözés szempontjából, sem biológiai, sem egyéb determinizmust, de eluta sítja, nem preferálja a verbálisan, a morálprédikációk útján végzett tudatformálást, mert tudatában van annak, hogy ez gyakran együtt szokott járni reflexív intézkedésekkel. (Az elnöki széket dr. Salamon László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Mind a társadalomban, mind pedig a büntetésvégrehajtásban lehetünk ennek tanúi, hogy időnként a legdurvább kényszerítés eszközeitől sem riad vissza az, aki a verbálisan felfogott pedagógiai tevékenységét egy ponton hatástalannak érzi. (16.20) Az ajánlá s visszavezetést ajánl, választást, életmódváltást, megteremtvén ehhez már a büntetésvégrehajtás időszakában a feltételeket. Az előbb már utaltam arra - és ezt nagyon fontos kérdésnek tartom, amivel szembe kell nézni , hogy a humánus börtönfilozófia a bű nözés térhódításának a közegében látszik érvényesülni, és feltehető az a kérdés, hogy szabade hergelni a közvéleményt azzal, ha az ember egy ilyenfajta humánus álláspontra helyezkedik. Azt gondolom, hogy nincs más lehetőség. Az emberiesség parancsa az emb erség, s ez kimondottan a "nem tehetek másként"nek a szituációja. Semmiféle kötelezettséggel nem tartozunk az olyan törvényeknek, amelyek az igazságosság és a szánalomérzet örökérvényű alapelveinek ellenkezőjét parancsolnák nekünk, mert az igazsággal és a szánalomérzettel ellentétes módon az ember csak az emberi természetének meghazudtolásával cselekedhet. Ugyanakkor azonban itt nem egyszerűen csak morálfilozófiai meggondolásról van szó, hanem a tudományos racionalitás is összehangzik ezzel az állásponttal . Mindenekelőtt azzal, hogy nem tesz egyenlőségjelet a bűnelkövető és a bűnöző közé. Másrészt tudatában van annak, hogy a jog maga is kriminalizálhat vagy politikai, vagy gazdasági, hatalmi megfontolásokból. Másrészt kriminalizálhat azáltal is, hogy a megk ésett tudományos felismerések nélkül vagy azok hiányában nem mindig tud pontos szabályokat alkotni. Egyedül a törvény határozza meg a bűntényeket - mondja egy jogfilozófus , és minden törvény által megtiltott cselekedet bűnné válik. Ha a törvény elegendő lenne a vétségek teremtésére, ezen törvény által kreált vétségek egyike sem lenne képzeletbeli, minden, amit a törvény bűnténynek nyilvánít, az is lenne. Szeretném ehhez a gondolatsorhoz még azt is megjegyezni, hogy a kriminalizálásnak bizonyos fajta jelei t mi is tapasztaljuk a magyar társadalomban. A szegénységfüggő viselkedésmódok, amelyek eltérnek a fősodor normáitól, gyakran kapják meg a "bűn" vagy a "jogsértés" bélyegét. Vagy: az a devianciafogalom, amit a tudomány azért vezetett be, hogy világos külön bségeket teremtsen, Magyarországon, de más országokban is olyanfajta átértelmezésben használatos, amelyben összemosódnak azok az emberek, akik csak mások, azokkal, akik társadalmilag kártékonyak. Ráadásul a jogalkotónak most is tudnia kell azt, hogy egy an ómiás társadalmi szituációban élünk, amikor az egyébként értelmesnek vélt emberi célkitűzések is gyakran, ha az ésszerű megvalósítást kalkulálják, akkor a bűn útjára tévednek vagy terelődnek. A szegénység maga is bűnné válhat ilyen szituációban, erkölcsi é s intellektuális fogyatékossággá - tehát maga a szegény ember lehet a saját maga szegénységének oka ebben a felfogásban , és ezen az alapon az érdemtelen szegények erkölcsi tulajdonságainak osztályba sorolása már az emberiség kultúrtörténetének régi ideje óta divatos. Utalnék csak Ciceróra, aki az úgynevezett perditikre vonatkozóan tesz ilyenfajta megjegyzéseket. A gazdaság vérkeringéséből kiszorított emberek területileg is együvé sodródnak, társadalmilag elszigetelődnek, elveszítik a kapcsolataikat.
