Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÓNYA IMRE (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA (MSZP):
2215 érdekek, érdekcsoportok szavát kép viseljük; én - nyíltan és őszintén megmondom - elsősorban a bérből és fizetésből élők érdekeit szeretném hozzászólásomban megemlíteni. Hozzászólásom végén pedig - mint az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja - az egyházak partikuláris érde kei mellett is szeretnék néhány szót szólni. Valamikor, hajdanán, évszázadokon át az országgyűlés működésének az újonc- és adómegajánlás volt a lényege. Hosszú időn keresztül szinte kizárólag ezzel foglalkozott az országgyűlés. Az, hogy ideológiai viták, o rszággyűlés elé igen kevéssé tartozó témák vonták el a figyelmünket a költségvetési vitáktól több éven át a demokráciában, nyilván egyként hibája az akkori és mostani kormánypártoknak és ellenzéknek. (9.00) Jobban örülnék, hogyha ez a költségvetési vita ho sszabb lenne, jobban örülnék, hogyha teltebb Ház előtt folyna - ez természetesen egyként vonatkozik mindkét oldal képviselőire. Azt hiszem, ahhoz, hogy a költségvetésben legyen forrás a fejlődésre, legyen forrás az esélyegyenlőség biztosítására, és legyen forrás a rászorultak támogatására, bevételekre is szükség van. Úgy tapasztaltam ebben a vitában és az egész másfél éves képviselői működésem alatt, hogy a kiadásokról mindenki szívesebben beszél, mint a bevételekről. Elhangzott, hogy a GDP 3 százalékkal nő tt az elmúlt évben, idén is kilátás van 23 százalékos növekedésre, ugyanakkor a reálbérek, a bérből és fizetésből élők reálbérei 12 százalékkal csökkentek. Viszonylag csekély matematikai tudással is fölvetheti az ember ezt a kérdést, hogy hol a különbség a növekedés és a reálbérek csökkenése között. Nyilván nagyon sok hasznos és fontos kiadásra kell a költségvetésből fizetni. Mégis gondolom - és talán sokak véleményét pendítem meg, amikor azt mondom , hogy a bérből és fizetésből élők, az egyre csökkenő r éteg, hiszen már csak három- és félmillióan vannak a hajdani ötmillióval szemben, ez a réteg is, amely lényegében nagyobbrészt eltartja a költségvetést, szeretné valami hasznát látni mindannak, amit növekedés néven jeleznek. Őszintén remélem, hogy a stabil izációs program számukra, vagy legalábbis - ne legyek ilyen naiv! - számukra is eredményeket fog hozni. A növekedés szóba került itt Pusztai Erzsébet előadásában is, mások is említették. Én nem voltam túlságosan nagy híve annak a fajta csődhangulatnak, ame lyet az elmúlt, a március előtt eltelt nyolc hónapban hallottunk. Magam ezt nem is ismételgettem. Meg kell azonban mondanom, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy az elmúlt fél évben viszont önöktől érkezik a csődjelentés, minden áldott nap elmondják, hogy ezzel a gazdaságpolitikával az ország tönkre fog menni, hogy a Bokrosprogram szakadékba taszítja az országot, hogy tűrhetetlen, hogy megbukott, hogy vége van. Ezzel szemben valóban minden mértékadó nemzetközi vélemény az ellenkezőjét mondja. Lehet, n agyon keserű szociális ára van a csomagnak - és ez ellen részletekben magam is szót emeltem és szót szeretnék emelni , de hogy ez a Bokrosprogram mindenesetre nem viszi csődbe az országot, és hogy az elmúlt fél évben itt nem lett csőd, ezt azért gondolom , minden józanul gondolkodó ember mondhatja és állíthatja. Ha önök keltik a katasztrófát, az ugyanolyan rosszul veszi ki magát, mint hogyha az előző pénzügyminiszter úr néhány kijelentését lehetett esetleg úgy értelmezni, hogy a valóságosnál rosszabb képet festett. Nem vagyok nagy híve a sajtó idézgetésének ebben a Házban, de véletlenül erre a felszólalásra készülve tegnap este meghallgattam a BBC magyar híradóját, és egy gazdasági szakember Londonból teljesen egyértelműen, számomra is meggyőzően bebizonyít otta, hogy '9293 táján kezdett el romlani a magyar gazdaság helyzete, akkor vesztettük el a visegrádi országokon belül betöltött első helyünket, és az elmúlt fél évben, március óta a szakértő máris látott kedvező jeleket. Kedvező jel lehetne több is - ebb en egyetértek önökkel , azt azonban hogy valami megmozdult, és jó irányban mozdult meg az elmúlt fél évben, ezt kifejezetten ellenzéki pártpolitikai szempontból megszólalókon kívül igazából senki nem vitatja ebben az országban.
