Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÓNYA IMRE (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA (MSZP):
2216 Azt, hogy a növekedés, ami elindult, jó volt vagy nem volt jó, milyen mértékű volt, én leginkább hitvitának érzem, és mint hitvitába, azt hiszem, aki maga nem közgazdász, legjobb, ha nem szól bele. Növekedés van Szlovákiában, ahol nacionalista kormányzat van; növekedés van Csehorszá gban, ahol liberális kormányzat van; növekedés van Lengyelországban, ahol még nálunk is baloldalibb kormányzat van; növekedés van Szlovéniában... Úgy hiszem tehát, hogy a növekedés megindulása nyilvánvalóan hasznos, de ennek az egyensúlyi feltételeit is me g kell teremteni, és én úgy látom, hogy erről szól a költségvetés és erről szól a stabilizációs program. Annyit mindenesetre a sokat emlegetett társadalmi szolidaritás nevében feltétlenül szeretnék elmondani, hogy amikor ez a kormányzat, vagy a miniszterel nök úr és néhány miniszter megpróbálja az igazságosabb teherviselés érdekében a bevételeket növelni, akkor igen nagy felzúdulás támad a liberálkonzervatív jobboldali pártok részéről. Legalább 100 ezer külföldi feketemunkavállaló dolgozik ebben az országb an. Ezekkel szemben a legtöbb nyugateurópai demokráciában kemény intézkedésekkel, vízumpolitikával, más módon korlátozásokkal harcolnak. Lehet, hogy ez esetünkben nem helyes mód, de mindenesetre hogyha valaki a feketemunka ellen általában szónokol, de az első tervezett intézkedésre vad elutasítással válaszol, akkor annak a tiltakozását hadd nevezzem őszintétlennek. Ahhoz, hogy az adók befolyjanak, a nyugati demokráciában általában elég komoly nyilvántartást - személyi és egyéb nyilvántartást - vezetnek. Il yen volt nálunk is. Én a személyi számról szóló alkotmányos vitákba nem akarok belemenni, de az mindenesetre biztos, hogy aki a nyilvántartást puhítaná, az egyben az adóbevételeket is puhítaná, és annak szájából a szociális kiadások emelésére szóló szép ki fejezések pusztán és kizárólag szóvirágok. (Egy taps a bal oldalon.) Az adóval kapcsolatban hadd emlékeztessek arra, tisztelt hölgyeim és uraim: amikor a Német Szövetségi Köztársaságban - amelyik szociális piacgazdaság és demokráciának számít - egy olyan i smert személyiségnek, mint Steffi Graf teniszezőnek az édesapja abba a gyanúba keveredik, hogy adócsaló, akkor egészen természetes módon előzetes letartóztatásba helyezik és onnan kell válaszolnia az adóhivatal kérdéseire. Nálunk ennek a felvetése, a puszt a felvetése is merényletnek tűnik a demokrácia ellen. Van egy angol kifejezés: Sunday speech is Monday talks - vasárnapi szónoklatok és hétfői beszédek, hétfői tárgyalások. Számomra az adózásról folytatott tegnapi vitanap - ugyan szerda volt, nem hétfő - a hétfői igazságoknak a kiderülése volt. Itt én nem akarom dicsérni a Pénzügyminisztériumot - életemben még ilyen helyzetbe nem kerültem... (Derültség.) ... , de az tény és való, hogy ebben az országban a személyi jövedelemadó 9095 százalékát a bérből és f izetésből élők fizetik, a vállalkozók alig fizetnek adót. Amikor tegnap fölmerült a vállalkozók adóterheinek szigorítása, akkor a tisztelt liberálkonzervatív jobboldali pártok elmondták, hogyha egy, több alkalmazottat foglalkoztató kereskedőtől esetleg an nyi adót beszednek, mint egy ápolónőtől, akkor ez alkotmányellenes, ez a besúgórendszer kiépítése, ez gazdasági diktatúra, ez a demokrácia elleni durva támadás, ez az ártatlanság vélelme elleni támadás. Tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, nagyon könnyű a szociális piacgazdaságról hosszan és szépen szónokolni. Én is tudnék reggelig szónokolni róla, holnap reggelig, de ezt valamiből sajnos, fedezni kell, és nem bankóprésből, hanem többek között a vállalkozók hozzájárulásából a közterhekhez. A tegnapi vita je gyzőkönyvét nagyon komolyan ajánlom mindenkinek figyelmébe, aki szeretné megtudni, hogy a különböző politikai pártok mit gondolnak a társadalmi valóságról, a társadalmi igazságosságról. Azoknak a szájából ugyanis, akik az ellen szólnak, hogy a vállalkozók valami minimális adót mégis csak fizessenek, a szociális piacgazdaságról hangzó szép szövegek annyit érnek, mint bizonyos vasárnapi szónoklatok. Ezt, azt hiszem, érdemes leszögezni. Ezen a hozzáálláson kellene változtatni, amennyiben valóban társadalmi szo lidaritásra törekszünk. Arról nem beszélek - mert ez egy kényes témának számít, de azért hadd említődjék meg ebben a Házban egyszer , hogy amikor például a fogorvosi ellátásnak a fizetővé tétele szóba került, akkor a tisztelt ellenzéki pártok igen sokszor szót emeltek ellene - valószínűleg bizonyos értelemben jogosan
