Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF):
2210 mondok, majd részben a társadalombiztosítás költségvetésénél, részben pedig a tárca költségvetésénél többet is fogok mondani. Ott van az egészségügyi ellátórendsze r "reformja", amiről nem átallja leírni a Pénzügyminisztérium a költségvetési törvényben, hogy sikerül elfogadni a lakossági hozzájárulást az egészségügyi ellátásokhoz. Egyfelől nem tudom, hogy kinek sikerül elfogadni, hogy ők saját maguk már elfogadták, a z valószínű, nyilván azért, mert nem tudják, hogy mit jelent. Másoktól még nem hallottam, hogy elfogadták volna, sem a szocialista frakciótól, sem a szabaddemokrata frakciótól, hogy növeljük a lakossági hozzájárulásokat a konkrét és eseti egészségügyi ellá táshoz. Ez azért vetődik fel így, mert úgy gondolja a Pénzügyminisztérium, hogy az egészségügyi ellátórendszer olyan, mint a hagyományos piac, hogy az ember vagy bemegy és vásárol vagy nem megy be, ha van kedve, ha nincs. Az egészségügy nem ilyen, oda az e mber akkor megy be, ha muszáj neki, és éppen ezért nem lehet a hagyományos piaci eszközökkel kezelni. Az egészségügy piacosítása - ha értene hozzá a Pénzügyminisztérium és utánaszámolna, rájönne, hogy - rövid időn belül sokkal többe fog kerü lni, mintha megőrzi az ellátórendszert. Hiszen ha piacosodik az egészségügy - javaslom egy kicsit megvizsgálni az Egyesült Államok példáját , rohamosan növekedni kezd az árszínvonal, ám az önmagukról gondoskodni nem tudókról mégiscsak gondoskodni kell val amilyen központi pénzből, és akkor lényegesen nagyobb áron fogja megvásárolni a költségvetés vagy az állam ezeket a szolgáltatásokat, ergo, tehát sokkal nagyobb lesz a kiadása. De megvizsgálhatjuk, hogy mit jelent a családokra nézve ez a politika, ami kife jeződik a költségvetésben és az adótörvényekben. A tavalyi évben már elég sok ellentmondást hallhattunk ez ügyben. Először hallottuk - még novemberben a kormányhatározatban , hogy a személyi jövedelemadókedvezmény megszüntetéséből a családi pótlékot kell differenciáltan emelni, aztán a költségvetési törvényben azt mondták, hogy nem a családi pótlékot emeljük, hanem az anyasági ellátásokat kiterjesztjük, aztán megegyeztek a kormánypárti frakciókkal, hogy lesz egy egyszeri családipótlékkiegészítés, aztán s emmi nem lett az egészből és az egyszeri családipótlékkiegészítést is elvetették. Aztán alkotmányellenes lett a családi pótlékról szóló törvényjavaslatuk, aztán újra beterjesztették ugyanazt, majd kiderült, hogy még egy részlete alkotmányellenes és most m ár ott tartunk, hogy ez a törvényjavaslat gyakorlatilag nem jelent megtakarítást, az adminisztratív terheket viszont igen jelentősen meg fogja növelni mindenki számára. (8.40) De képviselőtársaim, 30 százalékos infláció mellett a legszegényebb, legrászorul tabb rétegek számára sem emelkedett egyetlen fillért sem a családi pótlék! És most itt van előttünk egy új adótörvény, itt van előttünk a költségvetés, ahol a családi pótlék összegének jelentős csökkenését tervezték - de azt még nem tudja a kormány, hogy m ilyen alapon, mert törvény nincs róla , ugyanakkor a személyi jövedelemadó törvényben már megint egyetlen szó sincs arról, hogy abból az adott jövedelemből hány embert tart el, aki megkeresi ezt a jövedelmet. Megszűnt az adókedvezmény, csökken a családi p ótlék értéke igen jelentősen még azok számára is, akik jogosultak rá, akik igénybe tudják venni, mert éppen a legszegényebb rétegek közül fognak igen sokan kihullani az adminisztratív kötelezettségek miatt, és ugyanakkor a személyi jövedelemadóteher jelen tősen nő. Ez is egy rendkívül szűk látókörű és rövid távú politika, képviselőtársaim. Ennek a kormánynak nemcsak ezért az évért, és nemcsak a következőért, és nemcsak ezért a ciklusért van felelőssége, hanem az ország jövőjéért is. Mindenki tudja, hogy a d emográfiai helyzet hogyan alakul az országban. Ez alatt az egy év alatt már sikerült elérni, hogy még rosszabb legyen, mint volt. Szeretném, ha egyszer a Pénzügyminisztérium szikrázó elméjű szakértői azt is megmondanák, hogy hogyan tervezik az ezredforduló utánra a nagy ellátórendszereket, ha a születések száma tovább csökken a mostani lépések következtében. Mert igenis tényszerűen kimutatható, hogy a tavaszi bejelentések után csökkent a terhességek száma, nőtt az abortuszok száma; ebből egyetlen
