Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA LAJOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PÁLFI DÉNES (KDNP):
2174 közötti feladatok telepítését illeti. A települési önkormányzatok tucatjával, immár több száz körzeti középfokú intézményt adtak át. Lehet, hogy így jobb, mert önkéntes, nem irányított, ezáltal életszagúbb ez a reform. De az a probléma vele, hogy a me gyei önkormányzatokat ez a spontán, összehangolatlanul leadott intézménydömping pénzügyi zavarba hozza, hiszen a feladatellátással együtt ugyan a normatív támogatást megkapja, de képviselőtársaim tudják azt, hogy a normatív támogatás és a tényleges bekerül ési költség között jelentős differencia van, és ezt a megyei önkormányzat sem tudja előteremteni, hiszen neki még helyiadókivetési lehetősége sincs, tehát ezért ott tornyosulnak továbbra azok a feladatok, megfelelő pénzügyi háttér nélkül, amelyek ezeknek az intézményeknek az átadásából adódnak. Alapvetően téves mára már a kulcskérdésként szereplő két pont: egyfelől a mozgósító hatékonyság, másfelől a nivellálás. Ez akkor lenne jogos, ha egy átfogó reform lenne a tét, itt és most azonban az önkormányzatok a góniája, a működőképesség biztosítása a tét, az alapvető kulcskérdés. Akkor, amikor a nemzetgazdaságban növekedés van, a szigorú egyensúlyi követelmények másként determinálják a forrásokat, mint néhány évvel ezelőtt, amikor 5 százalékos csökkenés is volt a GDPben, a determináció egyértelmű alárendeltséget jelent. Az új magyar helyi önkormányzatiság védelme itt nem szempont, ellenkezőleg, a helyi önkormányzatokat, illetve a helyi önkormányzatok szabad mozgásterét egyre szűkítjük, egyre több feladatot kapnak , és ezek alól a kötelező feladatok alól szinte már ki sem látszanak, ami egyértelműen adósságcsapdát rejt magában. Nem világos, mit ért az előterjesztő a sajátos szolidaritási szemlélet prioritásán. Valóban, itt a helyi önkormányzatiság válságáró l van szó, nem egyébről. A szabályozás legfontosabb elvei alatt szereplő öt pontra ugyan találunk törekvést az előterjesztésben, de egyfelől azt látjuk, hogy egymással ellentétes elveket, feladatokat akar megbékíteni, ami nem megy; másfelől ennyi célt bele helyezni a legfontosabbak fókuszába, akkor lényegében véve egy célinfláció lép fel, semmi sem sikerül, csak próbálkozunk vele. A szabályozás egyfelől megpróbálja a szűkös lehetőségeken belül optimalizálni az elosztás elveit technikai szinten és tökéletesít eni, másfelől a makroelosztási szabályozási modelljét kívánja úgy továbbfejleszteni, hogy egy korszerűbb, európaibb rendszer legyen forrásösszetételében. (15.10) Az európai minták utánzása azonban félrevezető, mert az európai modell rendkívül heterogén, re ndkívül eltérő feladattartalommal. Úgy látszik, az európai adaptáció nálunk abban merül ki, hogy az állami támogatást egyoldalúan csökkentjük, és ezáltal - úgymond - korszerű lesz a rendszer. Ugyanakkor a szabályozás elszakad a realitás talajától, az alapv ető feladat, a működőképesség megőrzése, fenntartása lenne a cél. Ehelyett a finanszírozás restriktív, és óriási lyukakkal az ellehetetlenítés irányába viszi a helyi önkormányzatokat, elveszítve mindazt a pozitív szerepet, amit az 199094es időszakban az önkormányzatok élveztek és betöltöttek, a stabilizációt és a növekedést serkentő szerepüket. Valóban teljesüle az öt fő cél? A kötelező feladatfinanszírozás célja - már az ÁSZjelentés alapján is látszik - nem teljesülhet maradéktalanul. A területi kiegye nlítés nem teljesülhet, ha ugyanis megnézzük az indoklás 223. oldalán lévő táblát, láthatjuk, hogy a kiegyenlítést egyetlen bevételi főcsoport, az állami támogatás jelenti, ugyanakkor ennek részaránya csökken, az összes többi bevételi főcsoport aránya nő, miközben a helyi adók, tárgyi eszközök értékesítése, privatizáció, átvett bevételek, gépjármű, kamatbevételek, működési bevételek stb. erőteljesen differenciálódnak. Ezek alapján azonban már nem állítható megalapozottan, hogy a területi kiegyenlítés priori tása érvényesülhet. A fejlesztés prioritása nem érvényesülhet. Ez teljesen érthetetlen, mivel az erre előirányzott támogatás szerény mértékű növekedése, valamint a támogatható célok szűkítése nem jelentheti a fejlesztések prioritását. A tervezet szerint, m elynek indoklása ugyancsak a 223. oldalon lévő táblában
