Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter:
2119 A személyi jövedelemadóban tervezett változások mozgásterét alapvetően meghatározza az egyensúlyi követelmények teljesítéséhez szükséges bevételi elvárás. Ugyanakkor az eddigieknél hangsúlyozottabban megfogalmazódik a méltányosabb, igazságosabb adóteherelosztás iránti igény is. Ez utóbbira helyeztük a hangsúlyt ebben a törvényjavaslatban, ezért a benyújtott javaslat alapvető célkitűzése az arányosabb közteherviselés. Szeretnénk mérsékelni az elmúlt évek egynémely adózási anomáliáját is. Ennek me gfelelően a törvényjavaslat a bérből származó jövedelmekre úgynevezett pozitív diszkriminációt tartalmaz, illetve az adóelkerülés lehetőségeinek korlátozására a vállalkozásokon belül a magánfogyasztás költségként történő elszámolás lehetőségeit lényegesen szűkíteni javasolja. A személyi jövedelemadó törvény módosításának kulcskérdése a már eddig is rengeteg vitára okot adó adótábla. A benyújtott törvényjavaslat szerint a bemutatott adótábla még nem végleges, pontosan azért, mert az Érdekegyeztető Tanáccsal az esetlegesen megköthető és szándékaink szerint megkötendő árbér megállapodásnak ez is egy nagyon fontos részét képezi. Ennek keretében természetesen majd, ahogy az Érdekegyeztető Tanács vitája lezajlik és vélhetően eredményre vezet, ezt a személyi jöved elemadó táblát vissza fogjuk hozni. A normaszövegbe illesztett táblát és a hozzárendelt adójóváírást a végleges mértékektől függetlenül azonban annyiban mindenképpen mértékadónak kell tekinteni, amennyiben jelzi azt, hogy igen szűk a mozgástér a terhek meg osztására. A bevételi követelmény miatt a sávok számottevően nem mozdíthatók. Az adótábla véglegesítése szempontjából fontos kiemelni a nulla kulcs megszüntetésére tett javaslatot. Ez közös eleme a lehetséges változatoknak, de mint ismeretes, ehhez a kormá ny ragaszkodni kíván bármelyik adótáblaváltozat esetében is. Lényegesnek gondoljuk ugyanis az adó fokozatos beépítését a jövedelmekbe minden szinten. Azt gondoljuk, helyes elv az, ha a jövedelmek már az első forinttól adóznak és részt vesznek a köztehervi selésben. Ez egyébként megteremti a tábla későbbi karbantartásának a nagyobb lehetőségét, mozgásterét is, továbbá - és ezt tartanám fontosnak kiemelni - a bérből élők, valamint a más jövedelmet szerzők között fennálló, jelenleg aránytalan adóterhelés enyhí tését kívánjuk szolgálni. Nyilvánvaló azonban, hogy egy ilyen lépés terheit nem lehet ellentételezés nélkül napirendre tűzni. Ezért van az, hogy a benyújtott javaslat bevezeti az úgynevezett adójóváírás intézményét, amit a bérjövedelmek adóelőlegének kiszá mítására lehet érvényesíteni, sávos adókulcsok segítségével a bérjövedelem arányában. A nulla kulcs kiiktatásával a költségeket elszámolni és továbbhárítani képes önálló tevékenységet folytató magánszemélyek és a kedvezményekkel élni tudó, előnyös kulcsokk al adózó jövedelemmel rendelkezők legkisebb jövedelme az első forinttól adó alá kerül, miközben adójóváírást nem, vagy csak a bér arányában élveznek. Nem titkoljuk, hogy ezt a javaslatot elsősorban az egyéni vállalkozók által befizetett személyi jövedelema dótényadatokból levont következtetések alapozzák meg. Ezek lényege abban foglalható össze, hogy a személyi jövedelemadó 90 százalékát az adózók 80 százaléka munkaviszonyból származó jövedelme alapján fizeti be. A javaslat azt célozza, hogy az adóarányok l egalább a létszámarányokat valamelyest megközelítsék, értve ez alatt a bérből és a fizetésből élők, illetve a vállalkozók létszámarányait. A vállalkozókról szólva további változások is helyet kaptak a javaslatban. Egyrészt az átalányadó rendszerét kisebb m ódosításokkal továbbra is fenn kívánjuk tartani; meg szeretnénk teremteni az adóalapot csökkentő pénztartalékolás lehetőségét, harmadrészt pedig valóban meg kívánjuk szüntetni a társasági adóba való átjelentkezés lehetőségét.
