Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TÓTH PÁL (MSZP):
206 Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Vastagh Pál igazságügyminiszter úr jelezte szándékát, hogy szóljon - és a Házszabály szerint neki meg kell adni a lehetőséget. Ezenkívül négy képviselőtársunk jelezte kétperces hozzászólási szándékát - ennyi. Megadom a szót Vastagh Pál igazságügyminiszter úrnak. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : Elnök úr, ha szabad kérnem, akkor megvárom a képviselő urak hozzászólásait - kétperces reagálásait - is, és utána élek a lehetőséggel. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Akk or elsőként megadom a szót Szigethy István képviselő úrnak, SZDSZ. DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Még Lányi Zsolt felszólalása idején kértem lehetőséget kétperces reagálásra. Sajnos a felszólalásában a történeti hűsé gtől eltérő tényállítások hangzottak el a Szabad Demokraták Szövetségéről, és részben saját magamról is. Ugyanis a Szabad Demokraták Szövetsége részéről Mécs Imre még a vagyoni kárpótlási törvény tárgyalása során hangsúlyozta, hogy a vagyoni kárpótlást a s zemélyes szabadságtól megfosztás és az élettől való megfosztás miatt járó kárpótlásnak meg kellene előznie. Ennek a törvénynek a vitájában pedig az első tárgyalási napon három szabaddemokrata képviselő - Mécs Imre, Raj Tamás és én, saját magam - szólaltun k fel, mindhárman hangsúlyozva ugyanezt a gondolatot, amelyet az előbb Mécs Imre nevéhez kapcsoltan már elmondtam. Nagyon méltánytalannak tartom ezek után azt, hogy valaki, aki nem vett részt azon az ülésen, valószínűleg nem olvasta a jegyzőkönyvet, a Szab ad Demokraták Szövetségét ennyire durva módon megtámadta ennek a törvénynek az akkori vitája miatt - azt a pártot, amelyik három felszólalóval lépett föl az első tárgyalási napon a törvény mellett, és emlékezetem szerint azon a tárgyalási napon más nem is szólalt föl a törvénynél. A történeti hűség ez. Nagyon szeretném, hogy senki ne érezze magát felmentve a történeti valóság tisztázása alól, csak azért, mert nem vett részt azon a parlamenti ülésen. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Tóth Pál képviselő úrnak, MSZP. TÓTH PÁL (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Én Lányi Zsolt igen tisztelt képviselőtársam felszólalása után nyomtam meg a gombot, de valami malőr miatt most került rá m a sor. De nagyon jó, hogy most került rám a sor, mert Hasznos Miklós képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban is mondanék valamit. Kérem szépen, Lányi képviselő úr azt találta mondani - amire már itt reagáltak is , hogy a kárpótlás tekintetében bizo ny megoszlottak a vélemények, sarkosan - és nyilvánvalóan nem véletlenül mondta. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a kárpótlás tekintetében megoszlottak sarkosan a vélemények, de ebben a kérdésben aligha; és 1992. január 27én, hétfőn, ennek az eredeti törvényjavaslatnak az általános vitáján az egyik ellenzéki vezérszónok - nem fogom megmondani, hogy melyik a három közül, találják ki az urak - a következőt mondta szó szerint - és aki végigolvasta ennek a vitának minden mozzanatát, az tudja, hogy így is v olt, a cél tekintetében nem volt különbség, azt mondta szó szerint : "Régóta nem tapasztalható konszenzus alakult ki, úgy veszem észre, ma a tisztelt Házban e törvényjavaslat kapcsán."
