Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP):
205 olyan egyetemi végzettségű e mbereket, akik nem rendelkeznek tartalékos tiszti rendfokozattal! Azok mi vagyunk: a Rákosirendszer egykori munkaszolgálatosai, akiknek valami umbuldával mégiscsak sikerült bekerülnünk az egyetemre és el tudtuk azt végezni a hatvanas években, de soha nem lettünk behíva tartalékos tiszti átképzésre - mert a mi megbélyegzettségünk és diszkriminációnk több mint negyven évig tartott! Ezért szívem szerint nem tudom, mit mondjak erre a törvényjavaslatra, amikor ugyan minden részével egyetértek, de mégis egy társ adalmi rétegre súlyosan sértőnek érzem. Engedtessék meg, hogy azt mondjam: főleg sértőnek érzem, mint jogász, ezt az indoklást. Megkérdezném tisztelettel az igazságügyminiszter urat, ha elővesszük a hatályos magyar törvényeket... Kezembe veszem, ki van fo tózva a hatályos jogszabályok gyűjteménye, 1995. február 28ai állapot... (Fölmutat egy lapot.) Ebből olvasom: kárpótlás a szabadság elvonásáért. "Kárpótlás jár a 30 napot meghaladóan korlátozó következő sérelmekért:" - ez a 31. § (1) bekezdése - "a).., b) .., c): munkaszolgálat". Nincs semmi megkülönböztetés! Ez február 28a óta érvényes! Tessék mondani: mit tettek volna a magyar igazságszolgáltató szervek, ha ennek alapján, a hatályos jog alapján a Rákosirendszer munkaszolgálatosai tömegével beadják a kár pótlási igényüket, amit ugyan már korábban beadtak, de elutasították? Tessék mondani: milyen jogi fikcióval lehetett volna elutasítani őket? Hiszen a hatályos jog azt tartalmazza, hogy "munkaszolgálat". Amit most előterjeszt az Igazságügyi Minisztérium, ez megint visszalopja azt, hogy csak a második világháború munkaszolgálata. Egyetlenegy útja és módja lett volna, tudom biztosan, hiszen az is benne van, hogy a visszamenőleges igények bejelentésére külön jogszabályt kell kidolgozni, és ezt megjelentetni maj d szeptember 30áig. Úgyhogy a kárpótlási hivatalok szépen ad acta tették volna, és azt mondták volna, hogy mivel a végrehajtásra nincs még rendelet, egyszerűen nem tárgyaljuk őket. De mi nem ezt az utat akartuk járni: mi szerettünk volna politikailag és e rkölcsileg igazságot kapni. Azt hittük, hogy "hic Rhodus, hic salta!". (17.00) Most az új kormányzat végre megteheti azt, amit az előző parlamentben nem tudott megtenni. És kik nem tudták megtenni? Tisztelt képviselőtársaim, ha hiszik, ha nem, ebben az elm últ parlamentben a kormánypártok szavazták le azt a módosító javaslatot, amit Csépe Béla egykori muszos bajtársammal Nagy Ferenc József - szintén egykori munkaszolgálatos - beadott, aminek az volt a lényege, pontosan ugyanaz, amit az Alkotmánybíróság kimon dott, egyetlen szó legyen: munkaszolgálat. És a munkaszolgálat alatt érteni kell mindkét diktatúra áldozatait. Itt van a kezemben - lekértem a számítógépről - a szavazás eredménye. Kérem, 113 igen volt - vagyis amellett voltak, hogy ez a változás keresztül menjen, töröljék el a diszkriminatív jelzőt , 102en mondtak nemet, és 20an tartózkodtak. Kérem, öt szavazaton múlott, mert ha a 113 nemhez hozzáadjuk az öt igent, akkor lett volna 118 igen - öt szavazaton múlott! És tisztelt képviselőtársaim, tudják, mi az érdekesség ebben? Az, hogy kik szavaztak ellene: a kormánypárti sorok; és mind az SZDSZ, mind az MSZP teljes frakciója "igen"nel szavazott, köztük Vastagh Pál igazságügyminiszter úr is. Hát akkor most kérdezem... (Taps a kisgazdák padsoraiban.) .., eg y ország figyel fel arra, hogy vajon a politikai meggyőződés és a vélemény aszerint változike, hogy kormánypártok vagyunk avagy ellenzék. Itt lett volna a lehetőség, és itt lesz a lehetőség, tisztelt képviselőtársaim, mert be fogjuk adni ismét ezt a módos ító javaslatot, és elvárjuk attól a kormánytól, amely azt hirdette, hogy a megbékélést hirdeti, és a múlt, a zsarnokság áldozatai emléke előtt fejet hajt... - most itt az alkalom arra, hogy pótolják azt, amit az előző kormányzat nem tett meg! Képviselőtárs aim! Remélem, ezek a szavak önöket is meggyőzik arról, hogy van itt még egy olyan súlyos sérelme az igazságnak, az egyenlő elbírálás elve, amin most önök segíthetnek, most már kormányzati pozícióban.
