Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
2005 Érdekes tapasztalata ezeknek a vitáknak, hogy bár a második körbe tartozó törekvésekkel általában mindenki egyetért, és az is belátható, hogy az igények első csoportja tartalmaz logikailag egymást kizáró, vagy legalábbis korlátozó szándékokat, mégi s a viták szokásos koreográfiája szerint az szokott történni, hogy a konfliktusos törekvéseket megfogalmazók szolidárisak egymással abban, hogy egymásnak ellentmondó igényeiket egyébként a mindenki által támogatott célok rovására elégítsék ki. Ebből a logi kai ellentmondásból született az a bölcs meglátás is, amelyet már a tegnapi államháztartási törvény vitájában is idézett képviselőtársam és a mai miniszteri expozéban is elhangzott. Ez röviden úgy foglalható össze, hogy ha népszerű akarsz lenni egy ilyen v itában, akkor általában ostorozd a költségvetést, de ha el akarod kerülni, hogy nagyon komoly ellenségeid legyenek, akkor lehetőleg ne tegyél egyetlen konkrét javaslatot sem kiadások mérséklésére. Az SZDSZ soha nem állt be azok közé , akik hallgatólagos egyezség alapján úgy tettek, mintha a különböző érdekek, a lakossági, a közösségi, illetve a termelői, felhalmozói, vállalkozói fogyasztás növelését célzó törekvések egymással teljes harmóniában állnának, és csak a kormány, illetve az Országgyűlés jó szándékán múlna ezek együttes kielégítése. Az SZDSZ ellenzéki korában is ügyelt arra, hogy csak az akkori kormány előterjesztett javaslatában finanszírozhatónak ítélt keretek között, a hiányt nem növelő indítványokkal juttassa kifejezésre s aját preferenciáit. Nos, mik ezek a preferenciák? A végső cél természetesen a gazdasági növekedés, a gazdaság jövedelemtermelő képességének növelése. Ezen értelmetlen dolog lenne vitatkozni, mint ahogy - megítélésem szerint - értelmetlen volt tavaly is enn ek a gazdaságpolitikának a meghirdetésekor ezt megkérdőjelezni. A kérdés pusztán az, hogy a növekedés forrása lehete állami eladósodásból finanszírozott belföldi, lakossági és közösségi fogyasztásnövekedés. (13.30) Az ilyen, keresletre épülő növekedés két szeresen sérülékeny. Egyrészt nyilvánvalóan beleütközik az eladósodási korlátba, abba, hogy saját növekedésének feltételeit saját jövedelmeiből nem tudja fedezni, ezért a finanszírozásra hiteleket kénytelen igénybe venni. A másik módon sérülékeny a tekinte tben, hogy a Kádár Béla által is reklamált szerkezetátalakítási vagy európai integrációs szükségletek és törekvések szempontjából rosszul orientálja a gazdálkodókat. A mesterségesen fenntartott, tehát a jövedelemtermelés oldaláról nem megalapozott belföldi keresletnövekedés ugyanis nem kényszeríti ki azt a szerkezetátalakítást, amely egy egyesült gazdaságú Európában is versenyképes termelő- és szolgáltatószektort hoz létre. Aki tehát a hitelekből, adósságnövekedésből finanszírozott belföldi keresletnövelés szívó hatására kívánja építeni a gazdasági növekedést, az Magyarország Európától való leszakadásának veszélyes útjára lép. Az SZDSZ olyan növekedést támogat, amely egyrészt a beruházások, fejlesztési kiadások növelésével a szerkezetátalakításra, a versenyk épesség javulására épül. Ennek megfelelően a nemzetgazdaságban megtermelt jövedelem felhasználása során nagyobb részt fordít a felhalmozásra, másrészt a nemzetközi versenyképesség javulása révén a piaci értékesítésben az export dinamikus növekedésével jár. Továbbá olyan növekedést, amely mindezek alapján megállítja a külső és belső adósságállomány növekedését, az adósságállomány reálértékének a csökkenését eredményezi. Mi következik ezekből a követelményekből a költségvetésre nézve? Először is az, hogy össz ességében csak annyi kiadás fogadható el, amely a növekvő gazdaságból származó bevételeket továbbra is ténylegesen kisebb mértékben haladja meg, mint a korábbi években. Más szóval fogalmazva, az a követelmény, hogy az államháztartás együttes hiánya a brutt ó hazai terméknek - az eddigi, az előző évekhez képest - kisebb hányadát kösse csak le. A másik követelmény, hogy az így korlátozott kiadások között is előnyben kell részesíteni a gazdasági növekedésre jótékony hatást gyakorló felhalmozási kiadásokat a fog yasztásnöveléssel szemben. Ugyanakkor az így szigorú korlátok közé szorított közösségi fogyasztás csak akkor nem jár
