Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
2006 a költségvetésből finanszírozott intézményrendszer összeomlásával, ha érdemi lépéseket sikerül tenni az általában mindenki által szeretett, csak a saját működési területén elutasított államháztartási reform területén. Mi olvasható ki ezekben a kérdésben a benyújtott törvényjavaslatból? Kezdem a végén: államháztartási reform ügye. Az mindenképpen megállapítható, hogy maga ez a javaslat az álla mháztartási reform egy lényegesen előrehaladottabb fázisában született, mint az előző évek költségvetései. Történtek olyan előkészítő munkák, amelyek bizonyos területeken érdemi elmozdulást tettek lehetővé. Ilyen területként ki kell emelni a kincstári rend szer bevezetését, a pénzügyi finanszírozási rendszer megreformálását. Ez egy külön törvényjavaslat, az államháztartási törvény keretébe tartozó vitakérdés, itt csak érinteni szeretném, olyan intézményrendszerről van szó, amely a közkiadások finanszírozási szükségletét érdemben csökkentheti, ennek költségében jelentős megtakarítást eredményezhet. Ez év törvényhozói munkájának terméke a közbeszerzési törvény, amely egy másik szempontból jelent megtakarítási lehetőségeket az államháztartásban, részint a dologi kiadások, részint a fejlesztések költségeinek a csökkentése révén. A költségvetési törvényjavaslatban megjelenik az elkülönített állami pénzalapok számának csökkentése, ahogy erről az expozéban is szó volt. Igen jelentős mértékű csökkentésről van itt szó. Azt jelenti ez a lépés, hogy külön kis költségvetéseket integrál a javaslat a nagy költségvetésbe. Azt jelenti tehát, lehetőséget teremt arra, hogy az alapok összevonásával megszűnjön egyrészt a különböző feladatokhoz kapcsolódó, egymásról mit sem tudó, p árhuzamos szálakon futó finanszírozás, másrészt pedig maga a működtetési költsége válik olcsóbbá egy olyan rendszernek, ahol nem külön kis zsebekből finanszírozom az egyes előirányzatokat, hanem átlátható rendszerből, egy kasszából történik ez. Ezek azok a területek, amelyek az államháztartási reform formai oldalát jelentik. Bizonyos kérdésekben azonban, ha nem is kívánságainknak megfelelő mértékben, de a tartalmi kérdésekben is történt előrelépés az államháztartásban. Mindenekelőtt ide sorolom azt, amiről nagyon keveset beszélünk, mint érdemről, de nagyon sokat esik róla szó, mint problémáról, hogy az állami szférában dolgozók létszámának egy határozott csökkentését kezdeményezte a kormányzat és már ebben az évben lényeges előrehaladást tett ezen a területe n. Amikor a kormányprogram olcsó államot ígért, nemcsak azt jelentette, hogy a kormánytagok vagy államtitkárok száma csökken... (Derültség a jobb oldalon.) , hiszen az állami kiadásoknak igen kis töredéke az, ami ezen a réven kerül ki a közkasszábó l. Igazából arról van szó, hogy maga az egymilliót közelítő közalkalmazotti, köztisztviselői kört foglalkoztató állami szektor az, amelynek a karcsúsítása, ésszerűsítése elengedhetetlen. Az a 15 százalékos létszámleépítés, ami itt megtörtént, illetve folya matosan történik, egy nagyon szigorú lépés e területen, de mindenképpen reformértékű változásokat eredményez. Ilyen változásnak tekinthető a felsőoktatás normatív finanszírozásának bevezetése, amely egy egész intézményi körben alakítja át a gazdálkodási fe ltételeket és helyezi normatív alapra a nehezen mérhető felsőoktatási teljesítmények finanszírozását. Itt lehet tulajdonképpen megemlíteni az adózás rendjéről szóló törvénynek azokat a törekvéseit is, amelyek a feketegazdaság visszaszorítására irányulnak. Azt a célt szolgálják tehát, hogy a közkiadások finanszírozásában, a közterhek vállalásában lehetőség szerint minden társadalmi csoport a saját gazdasági erejének, saját teljesítőképességének megfelelően vehessen vagy vegyen részt. Amivel adós maradt ez a költségvetés, és ezek komoly adósságok az államháztartási reform ügyében, az mindenekelőtt két nagy államháztartási alrendszer reformja: az egészség- és nyugdíjbiztosítás rendszeréé, illetve az önkormányzatok finanszírozási rendszerének a reformja. Azt gon dolom, egyrészről szomorúan kell megállapítani, hogy nem történt több, mint ami történt, ugyanakkor a tisztesség kedvéért azt is meg kell mondani, hogy lényegesen több történt ezen a területen is, mint a korábbi időszakban. Abban a helyzetben vagyok, hogy az előző ciklusban is tagja voltam annak az államháztartási reformbizottságnak, amelyik ezen a területen volt hivatott
