Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
2004 ahol ennek ára a társadalmi és a politikai stabilitás meggyengülése, megbillenése. Sajnos ez a költségvetés nem az ország költségvetése, ez a József nádor tér költségvetése. Az ország szempontjából ez a költségvetés nem megoldás, hanem maga a probléma. Ezért nem találjuk általános vitára alkalmasnak ezt a költségvetést. A vita közben a Magyar Demokrata Fórum majd módosító indítványaival igyekszik a gazdaság és az ország működő képességének, versenyképességének, európai integrálódásának erősítését elősegítő javaslatokat beterjeszteni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik Gaál Gyula úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka, szólásra készül dr. Torgyán József úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka. Megadom a szót Gaál Gyula úrnak. GAÁL GYULA (SZDSZ) : Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! I gazán nagy élvezettel hallgattam Kádár Béla vezérszónoki hozzászólását, úgyhogy már megérte azt a lovagias gesztust tenni, amire ő is hivatkozott, hogy ő szólalhatott fel elsőként ebben a vitában. Természetesen megoldhatta volna a problémát az is, ha egyed ül Kádár Béla szólal fel ebben a vitában: ő már össze is foglalta az egész vita lényegét, a miniszteri zárszót is megelőlegezte, és tulajdonképpen az én kenyeremet is elvette egy kicsit. Azért megpróbálok néhány megjegyzést hozzáfűzni ahhoz is, amit ő elmo ndott. Igazából az a törekvésem is megjelenik abban, hogy az első helyet átadtam, hogy legyen alkalom valódi, tényleges vitát folytatni ezen a költségvetési napon. Nehéz helyzetben lett volna egy kormánypárti képviselő, ha a miniszteri expozé után elsőként kell hozzászólnia egy ilyen vitához. Nyilván a miniszteri expozét megismételni értelmetlen lenne, vitatkozni pedig még nincs kivel. Úgyhogy Kádár Béla hozzászólása sokat segített ebben a nehéz dramaturgiai helyzetben. Számomra a fő dilemma az, hogy ha egy szer úgy gondolja valaki, hogy a szóban forgó előterjesztés általános vitára alkalmatlan, miért gondolja, hogy módosító javaslatokkal ez olyan formájúra hozható, ami valóban segít a problémák megoldásában és nem magát a problémát jelenti. Nyilván a módosít ó indítványok benyújtása, kezelése, megvitatása - maga a vita, ami a célja ennek a mai napnak és az elkövetkezendő heteknek. Elsősorban azokkal a kérdésekkel szeretnék foglalkozni, hogy milyen igényeket fogalmazott meg az SZDSZ a költségvetéssel szemben, v agy ha úgy tetszik, az egész gazdaságpolitikával szemben, milyen igényeket hallhattunk eddig az ellenzék részéről, ez utóbbiak közül mivel értünk egyet, és mivel nem. Belefűzve ebbe a mondandóba mindenképpen szeretnék foglalkozni olyan kérdésekkel is, hogy milyen eredményei vannak az ez évi gazdaságpolitikának, tulajdonképpen annak a gazdaságpolitikának, amit már az ez évi költségvetés tavaly novemberi expozéjában Békesi László akkori pénzügyminiszter úr felvázolt. Egy költségvetési vita során mindig a legk ülönbözőbb társadalmi csoportok lehető legkonkrétabban megfogalmazott érdekei jelennek meg, többékevésbé elvont makrogazdasági, gazdaságpolitikai érdekekkel egyidejűleg. Az első körbe tartozik például az az igény, hogy az állam kevesebb adóval terhelje a lakosságot, a vállalkozásokat, mérsékelje tehát a saját bevételszerzési törekvéseit. De az is, hogy emelje a közalkalmazottak bérét, vagy éppenséggel az egyedi vállalati támogatásokat növelje. Egy nagyon konkrét példa erre a MÁV esetében, hogy a vesztesége s működés mellett is legyen forrás a bérek emelésére a folyó működés finanszírozásán túl. Itt tehát a kiadások növelésére irányuló igények jelennek meg. Mindezzel párhuzamosan jelennek meg azok az általános követelmények, hogy az állam vonuljon vissza a ga zdaságból, vagyis mérsékelje az újraelosztó szerepét, ésszerűsítse saját intézményeinek működését, tehát olcsóbb államot valósítson meg, és nem utolsósorban, hogy lehetőleg ne nagyon költsön többet, mint amennyi bevétele van, hisz különben a jövőt zálogosí tja el.
