Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
201 kell adni, mert ezt követeli az igazság, ezt követeli az emberi jogok komolyan vétele. A Független Kisgazdapárt képviselői az 1994es parlamenti ciklus elején, az új parlamentben is benyújtották ezeket a javaslatokat, és az Alkotmánybíróság is ezen kezdeményezések alapján vette elő ezt a témát, foglalkozott vele és adta vissza, illetve kérte meg a parlamentet, a magyar kormányt, hogy ezt a törvényt módosítsa. A törvényben lévő módosítás szellemével egyetértünk, azonban egykét dologra szeretném felhívni a figyelmet. Mindazon magyar állampolgár, aki az életét vesztette vagy tartósan korlátozva volt egyéni szabadságjogaiban - tehát deportálva volt, hadifogságban volt , vagy egyéb más módon, a törvény erejével, teljesen ártatlanul korlátozták személyi szabadságában, kárpótlást kell kapjon. Ezt a kárpótlást vallásra, nemre tekintet nélkül minden magyar állampolgárnak meg kell kapnia. Itt semmiféle diszkriminációról szó nem lehet. Tehát sem negatív, sem pozitív diszkriminációkról. Ugyanúgy áldozat az a zsidó ember, akit a hitleri Németország deportált, kényszermunkára vitt, vagy akit az itteni fasiszta rendszer elvitt harcoló alakulato k mellé munkaszolgálatra és ott életét vesztette vagy egészségi állapotában megrokkant, de ugyanúgy megilleti a kárpótlás azt az egyszerű magyar embert, aki a frontra került - nem jószántából, hanem odaparancsolták , ott hadifogoly lett, fagybanhóban, a Donkanyarból visszajött lefagyott kézzel, lábbal, meghalt, elpusztult, itthon hagyott árvákat, itthon hagyott feleséget, tönkretett egzisztenciát és tönkretett családot. Továbbmenve: ugyanúgy megilleti a kárpótlás azokat a magyarokat, akiket a Rákosi- vag y a Kádárrendszer, a kommunista fasizmus nem tartott alkalmasnak arra, hogy állampolgár lehessen, nem tartott alkalmasnak arra, hogy katonai szolgálatot teljesítsen, hogy fegyveres kiképzést kapjon, hogy szükség esetén a hazáját megvédhesse, hanem munkasz olgálatosnak hívták be, lapátos katona lett, a recski bányába vitték, különböző területeken dolgoztatták, megalázták, emberi méltóságában a sárba tiporták, és mindezért semmit nem kapott. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert igenis szükség van arra, hogy végre befejezhessük a múltunkat, hogy magyar és magyar között végre igazságot tegyünk, hogy ne állítsuk szembe egymással a zsidó polgárokat a katolikus polgárokkal, a református polgárokkal, mert mindegy, hogy az az ember a zsinagógában imádkozik vagy a k atolikus templomban, az szenvedett, meghalt, érdemtelenül pusztult el, érdemtelenül volt hosszú időre szabadságában korlátozva. Ezek az emberek egyformák! Ezeknek az embereknek egyforma kárpótlást kell adni! Tehát itt semmiféle diszkriminációról szó nem le het, de azt hiszem, nem is ez a célja ennek a törvényjavaslatnak. Mert akkor megint nem lesz béke, megint szembeállítjuk egymással a társadalom különböző elemeit. Nem ez a cél. Az a cél, hogy egyszer s mindenkorra befejezzük az elmúlt szörnyűségeket, a hum anizmus jegyében, a becsületesség, az igazság jegyében szolgáltassunk elégtételt ezeknek a meghurcolt, szenvedett embereknek és családoknak, és utána a társadalommal együtt a jövőre figyeljünk és a jövőt építsük, és ne állandóan a múltat emlegessük és ne k erüljenek egymással szembe emberek. Tudom, hogy jogosan nem találtam ebben a törvénytervezetben, de engedjék meg, hogy itt felvessem: ezelőtt körülbelül fél évvel nagyon sok levéllel és egyebekkel kerestek meg engem azért, hogy a hadiözvegyek és a hadiárvá k dolgát is rendezzük. (16.40) Tudom, hogy ez egy más törvényben van szabályozva, egy egyszeri kárpótlásról volt szó, ahol egy összegben kaphatott hadiözvegy vagy hadiárva 300, illetve 200 ezer forintokat, és ott voltak bizonyos passzusok, amelyeknél bizon yíthatatlan volt, az akkori tanácsok, illetve később az önkormányzatok nem találták a megfelelő okmányokat, mivel negyvenes évekről volt abban szó, és ezért tudtak olyan igazolásokat kiadni, hogy a hadifogságból mikor került haza ez az ember, illetve mikor halt meg, egyáltalán hogyan pusztult el, és ezért nagyon sokan nem kapták meg ezt a viszonylag csekély összeget.
