Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
196 önkény áldozatainak hozzátartozóiként nem tudták érvényesíteni a polgárjogi igényüket, azok számára a törvény elfogadása esetén egyösszegű kárpótlást biztosít. Negyedszer a törvényjavaslat tartalmazza annak a lehetőségét, amit már más ellenzéki képviselői indítvány is szorgalmazott és annak idején arra hivatkoztunk, hogy az átfogó törvényi szabályozás keretében erre a problémára visszatérünk. Visszatértünk a törvényjavaslatban és a kormány biztosítani kívánja annak lehetőségét, hogy akik kárpótlásukat kárpótlási jegyben és nem életjáradékban kérték, azok ismét választhassanak, és ha kárpótlási jegyeiket visszaszolgáltatják, akkor az eredeti feltételek mellett életjáradékot kaphassanak. Tisztelt Ház! Kötelesség em tájékoztatni az Országgyűlést és a közvéleményt, hogy ennek a kárpótlási törvénynek a végrehajtása körülbelül 400 ezer főt érint és anyagi kihatása az előzetes számítások szerint meghaladja a 20 milliárd forintot. Nyilvánvaló, hogy ez az ország gazdaság i teherbíró képességének messzemenő figyelembevételével történt és ezzel az összeggel nyilvánvalóan a tűréshatár küszöbéig jut el a törvényhozás. Szeretném arról is tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy több ízben részletes egyeztetés történt az érintettek é rdekvédelmi, képviseleti szervezeteivel, több alkalommal magam is megbeszéléseket folytattam képviselőikkel. Sok ponton sikerült egyetértenünk, de úgy hiszem, a dolog természeténél fogva az is természetes, hogy maradtak közöttünk nézetkülönbségek, amelyekb en nem tudtunk közös nevezőre jutni. Figyelembe vettük a javaslataikat akkor, amikor egy nagyon leegyszerűsített eljárási rendet kívánunk a törvény végrehajtása érdekében kialakítani, és a munkaszolgálat kezdő időpontjának meghatározásánál is támaszkodtunk a véleményükre. Két kérdésben azonban nem tudtuk elfogadni az álláspontjukat: részben az alkotmánybírósági döntés, részben pedig az ország teherbíró képessége szempontjából. Az élet elvesztéséért járó 1 millió forint összegű kárpótlás szabályozása volt az egyik, a másik pedig a hozzátartozói kör további kiterjesztésének igénye. Ezek egyrészt megoldhatatlan anyagi terheket jelentettek volna az ország számára, másrészt pedig teljes egészében irreálissá tették volna a törvény végrehajtását. Úgy hiszem, az is felelőssége a törvényalkotónak, hogy olyan törvényt alkosson, amelynek a végrehajtási feltételei biztosíthatók. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csupán megismételni szeretném, hogy a törvényjavaslat benyújtásával a kormány újfent fejet kíván hajtan i az igazságtalanság, az önkény áldozatai előtt. Biztos vagyok abban, hogy ez a törekvés viszonzásra talál az önök hozzászólásaiban és megnyilvánulásaiban is, és a vita minden elemében méltó lesz ehhez a törekvéshez. Meggyőződésem, hogy mindannyiunk közös felelőssége, hogy Magyarországon soha többet ne ismétlődhessék meg olyan jogtiprás, aminek következményeként valamikor majd valaki kárpótlásra lehessen jogosult. Kérem, hogy mindezek alapján vitassák meg a törvényjavaslatot és remélem, hogy lelkiismeretük szerint tudják azt támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az alkotmányügyi bizottság jelezte, nem kíván külön előadót állítani. Viszont megadom a szót Tóth Pálnak, az emberi jogi bizottság előadójának. TÓTH PÁL , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen ez sem igazán bizottsági előadói felszólalá s lesz, de úgy érzem, hogy e törvényjavaslat kapcsán keletkezett néhány mozzanatot a tisztelt Házzal a bizottság nevében meg kell osztanom. A múlt hét szerdáján került sor arra, hogy bizottságunk megbeszélte a T/1268. számú törvényjavaslatot és az általáno s vitára alkalmasságát egyhangúlag - még egyszer hangsúlyoznám, egyhangúlag - állapította meg. Sőt, bizottságunk egyik illusztris tagjának véleménye az volt, hogy ezt a törvényjavaslatot általános vitára kell bocsátani, hiszen az Alkotmánybíróság 1/1995. s zámú
