Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
197 határozatában foglaltak alapján a tisztelt Háznak 1995. szeptember 30ig eleget kell tennie eme törvényhozási feladatának. Szeretném továbbá hangsúlyozni, kötelességemnek érzem tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy az előterjesztés által érintett érdekképviseleti szervezetek - tudomásom szerint három ilyen szervezet volt - észrevételt tettek a törvényjavaslattal kapcsolatban, és bár ezen észrevételek megtárgyalására nem került sor, de bizottságunknak volt szerencséje megismerni ezeket az észrevétel eket. A bizottságunkhoz eljutott észrevételeket abban summázhatnám, tisztelt Ház, hogy a T/1268. számú törvényjavaslat az érintett szervezetek szerint nem felel meg az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak. Tehát a törvényjavaslatot nem tartják olyan nak, amely számukra elfogadható lenne, és amely megfelelne az Alkotmánybíróság ide vonatkozó határozatának. A lényeg tehát, tisztelt Ház, az, hogy a leginkább érintett érdekképviseleti szervezetek az önök előtt fekvő javaslattal szemben - s ezt meg kell mo ndanom - igen komoly alkotmányossági kifogást emeltek. Bizottságunk, miután meghallgatta az előterjesztő képviselőinek érveit - amelyek nagyjábólegészéből hasonlóak voltak, mint amik a miniszter úr expozéjában elhangzottak - végül is arra a meggyőződésre jutott, hogy a javaslat módosító rendelkezései összességükben igenis az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak alapján születtek meg. Úgy véltük, hogy ezekről a korrekciókról, megoldásokról - és ezért szavaztunk az általános vitára bocsáthatóság mellett - lehet és kell is vitát folytatni, és úgy gondoltuk, hogy erre legalkalmasabb a parlamenti vita. Ebben foglalhatnám össze mindazt, ami a bizottság ülésén erről a témáról megfogalmazódott. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK ( dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Először az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót, elsőnek Gellért Kiss Gábor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt, őt követi Szabad György képviselő úr, az MDF részéről. (16.10) GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amely sok mással egyetemben örökségként maradt erre a parlamentre és erre a kormányra. Ezen amúgy sem túl irigylésre méltó örökség - ennek tartal mát mindannyian jól ismerjük, lényegével tisztában vagyunk - egyik különösen fájdalmas eleme maga a kárpótlás. Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk határozni a Szocialista Párt viszonyát és álláspontját ebben a kérdésben, vissza kell térnünk a történet elejére, akkorra, amikor a kárpótlás ügye egyáltalán a parlament elé került. Ha visszaemlékeznek, akkoriban a Szocialista Párt álláspontja természetesen az volt, hogy erkölcsileg minden kárpótlás megilleti a túlélőket, a túlélő hozzátartozókat, hiszen helyrehozhat atlan, gyógyíthatatlan sebek üttettek honfitársainkon. Ugyanakkor a kárpótlási törvényekkel kapcsolatban többször is részletesen - magában a vitában is - kifejtettük, hogy azon az alapon, ahogy a kárpótlás be lett terjesztve, aligha oldható meg maradéktala nul mindazok megelégedésére, akiket maga a kárpótlás érint. A kormány akkor ezeket az aggodalmakat elutasította, elsősorban politikai meggondolásokból, és nem örömmel mondom, de tény, hogy ezek a kifogások - szinte kivétel nélkül - megalapozottnak bizonyul tak utólag. Végül is, amikor a politikai okokból kárpótlandókról szóló törvény megszavazása volt napirenden - pontosan azon kifogások miatt, amiért most előttünk fekszik ez a törvényjavaslat , a szocialista frakció tartózkodott a szavazástól. Nem akarta - hiszen erkölcsileg nagyon nehezen védhető helyzet lett volna - nyílt ellenszavazatával jelezni, hogy nem tartja helyénvaló megoldásnak a kárpótlásnak azon megoldását, amelyet akkor a Ház elé terjesztettek. Azok a politikai meggondolások, szakmai kifogások, amelyeket akkori képviselőtársaink felsorakoztattak, utóbb sajnos, beigazolódtak. Nem volna igazán helyes kifejezés az, hogy fényesen, inkább komoran, hiszen a mostani viszonyunkat ehhez a kárpótláshoz, a politikai okokból üldözöttek
