Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 6 (121. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmiadóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításárólszóló törvényjavaslat együttes általános vitáj... - ELNÖK (dr. Salamon László): - NAHIMI PÉTER, az MDF
1929 adóhatóságot, tehát erős APEHet is. Álláspontunk szerint az erős APEHet az jellemzi, hogy a méltányos, részrehajlásoktól és joghézagoktól mentes törvények a lapján törekszik azok betartására és betartatására, nem pedig az, hogy a szinte szándékosan a számára megnyitott joghézagok területén, terén szinte ellenőrizetlenül tevékenykedik. Adódik a kérdés: egyetérte a Magyar Demokrata Fórum a törvények ilyetén mód osításával? Egyetérte a Magyar Demokrata Fórum azzal, hogy ezek a törvények - a fogyasztást, a forgalmat terhelő törvények - meglehetősen magas adóterhekkel sújtsák a forgalmat, illetve a fogyasztást. A Magyar Demokrata Fórum számára elképzelhető olyan ko nstelláció, amelyben erre a kérdésre igennel válaszol. Elképzelhető olyan konstelláció akkor, ha a fogyasztást terhelő törvények súlyos adóterhei mellett a jövedelmet kevés adó terheli. Közismert, most már közhely is, hogy mennyire előtérbe kellene helyezn i a jövedelmet terhelő adókat a fogyasztást terhelő adókkal szemben; ezer ok mellett például azért is, mert a feketegazdaságban realizálódott jövedelmeket is a fogyasztást terhelő adók tudják rendesen megfogni. Ugyanakkor amiatt is - ez is közhely most már , mert a jövedelmet terhelő adók révén a vállalkozók, a magyar gazdaság szereplői, sőt az adófizető állampolgárok is valahol a jövőt élik fel, szemben a fogyasztást terhelő adók következményeivel. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezeket a különös felvetéseke t a törvényben éppen a feketegazdaság elleni harc jelszava, logikája sugalmazta. Csakhogy! Kérem, tisztelt Országgyűlés, legyenek a partnereim abban, hogy tekintsük végig ezt a modellt! Azt a modellt, amelyet az APEH ilyen jellegű jogosítványai fémjeleznek ! Ugyanis két eset lehetséges. Az egyik eset: az APEH csendben van és várja, hogy a vállalkozók milyen értéken számolják el ezeket az ügyleteket. Ebben az esetben a vállalkozó természetesen úgy fog eljárni, hogy megpróbálja azt az árat elszámolni, amely sz ámára még a lehető legnagyobb profitot hozza, de úgy, hogy azt várja el tőle: e mellett a szám mellett őt az APEH nem vagy nem nagyon fogja majd nyaggatni. Ezt az állapotot jogbizonytalanságnak hívják. Nemcsak azért nem értünk egyet ezzel az állapottal, me rt ez ilyen szempontból keresztbeveri a Magyar Szocialista Párt programjában rengeteget hangoztatott "kiszámítható jövő" szlogent, hiszen a kiszámítható jövőnek részét képezik a kiszámítható piaci viszonyok is, hanem azért is, mert ennek következtében újra meg fog jelenni, és egyre nagyobb tömegben fog megjelenni hivatalaink, hatóságaink előszobáiban az a kalapját gyűrögető állampolgár, aki tulajdonképpen teljesen ki van szolgáltatva a hatóság pillanatnyi döntéseinek. Melyik a másik út? A másik út az, amiko r az APEH nem burkolózik csöndbe, amikor az APEH egy iszonyatos publikációs tevékenységbe kezd, és tulajdonképpen minden, ilyen szempontból számba jöhető ügyletben nyilvánosságra hoz általa elfogadandó árat. És akkortól fogva az illető vállalkozó, aki egy üzletbe bele szándékozik fogni, pontosan tudja, hogy az APEH számára mondjuk a 6 éves, használt Lada Samara betört szélvédővel milyen áron elfogadható. Ez az eset nemcsak azért rossz, mert lehetetlen, teljességgel lehetetlen megvalósítani, hanem azért is, mert veszélyesen emlékeztet minket, emlékeztet bennünket a hatóságilag megállapított árak és a hatóságilag szabályozott piac ismérveire. Abban, hogy a feketegazdaság megfogása, a feketegazdaságban, vagy mondjuk inkább a szürkegazdaságot: a szürkegazdaságba n keletkezett jövedelmek megcsapolása, megadóztatása fontos, azt hiszem, ebben nincs vita közöttünk. Egy azonban biztos: ez elég kényes kérdés ahhoz, hogy csak nagy felelősséggel lehessen hozzányúlni. Nagyon jól példázza mindezt az áfatörvé ny eddigi története. Az áfatörvény meghozatalakor egyszerre funkcionált hozzáadott érték típusú és fogyasztási típusú adóként, a módosítások hatására egyre inkább a fogyasztásiadószerep került előtérbe az áfatörvény kapcsán. Azzal együtt, hogy természetes en mi is tudjuk: a hozzáadott érték adótípusú adók mennyivel kedvezőbbek a gazdaság számára. A nemzetközi példák viszont azt mutatják, hogy minden ilyen típusú adó elcsúszott a fogyasztási adók irányába. Viszont ezzel együtt jár a fogyasztásiadóterhek csö kkenése is. Magyarországon ez nem jár vele együtt. Ha viszont nem jár vele együtt, akkor hiába célozná az áfa a szürkegazdaságban keletkező jövedelmek megcsapolását. Pontosan fordított eredményt hordoz,
