Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 6 (121. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmiadóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításárólszóló törvényjavaslat együttes általános vitáj... - ELNÖK (dr. Salamon László): - NAHIMI PÉTER, az MDF
1928 területén ta pasztalható?" A válasz pedig így hangzik: "Törvényt kell hozni arról, hogy mától nem minősül használt terméknek az egyébként használt személygépkocsi." Mindez, azon kívül, hogy egy történelmi jelentőségű fordulat, hiszen ezzel a kormány és a kormányjavasla t alapján a parlament meg tudja oldani a valóban nagyon lerongyolódott magyar gépjárműpark egy jogszabályi rendelkezéssel való általános felújítását, ezen kívül azonban a plágium jeleit is hordozza, hiszen ezt a törvényjavaslatot olvasva lehetetlen nem gon dolnunk arra a csodarabbira, aki szombati napon egy pénztárcát találva egy fohásszal tud arról gondoskodni, hogy az ő egyméteres körzetében vasárnap legyen, s ezt a pénztárcát fel tudja venni. Akkor, amikor az Országgyűlés egy hatályos törvény módosításáho z hozzányúl, meggyőződésem, hogy három kérdésre kell választ keresnünk. Az első kérdés, hogy jól teszie az előterjesztő, ha javasolja az illető törvény módosítását; a másik, hogy jó irányban gondolkodike az előterjesztő, s végül a harmadik, hogy az a kod ifikációs munka, amelyet ilyenkor az Országgyűlés elé terjeszt, megfelele a kívánalmaknak. Az első kérdésre:" Helyese a törvény módosításával foglalkoznunk?" - a válasz egyértelműen igen, sőt szükséges is, hiszen a fogyasztási adótörvényben szereplő adót ételek módosítása ilyen infláció esetében elkerülhetetlen. A második kérdésre szeretném szánni ezt a mostani vezérszónoki felszólalásomat; a harmadik kérdésre, a kodifikáció kérdésére idő hiányában ezúttal nem térnék ki. A kormánynak ebben a törvényben van nak olyan politikai törekvései, amelyek helyeselhetők, s vannak olyan törekvései, amelyek nem. Helyeselhetők mindazok a törekvések, amelyek a jogszabályok egyértelműsítésére irányulnak. Helyeselhetők azok a törekvések, amelyek az EUjogharmonizációnak fele lnek meg, s helyesek azok a törekvések is - mert vannak ilyenek is ebben a törvényben , amelyek a vállalkozóknak valóban gondot okozó eljárási szabályok kiküszöbölését célozzák. S van még egy helyeselhető törekvés, amely különösen üdvözlendő: ez pedig az a típusú törekvés, amikor a kormány az egy évvel ezelőtt módosított adótörvények kapcsán az azóta eltelt egy esztendőben a való életben felvetődő kérdések kiküszöböléséről úgy gondolkodott, látszik az előterjesztésben, hogy ezeket mondjuk nem APEHirányelv eknek kell meghatározni, nem APEHirányelveknek kell e területeken orientálniuk a gazdaság szereplőit, hanem ezek a kérdések olyan súlyosak, hogy törvényi szabályozást kívánnak. Éppen ezért értelmezhetetlen és érthetetlen számunkra - és itt térnék át a tör vényjavaslat napos oldalának elemzéséről az árnyékokra - azok a javaslatok, amelyek az APEHnek egyfajta ármegállapító szerepét célozzák. Engedjék meg, hogy idézzem. Az áfatörvényt módosítani igyekvő törvényjavaslat 4. §ában "...a kereskedelemben szokásos értékváltozás figyelembevételéről..." szól a javaslat. Ugyanennek a törvénynek egy későbbi helyén: "az ellenérték helyett az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi érték az adó alapja akkor, ha..." következik a felsorolás. (15.50) Újra a forgalmi érték a fogyasztási adótörvényben, és végül maga a definíció: "E törvény alkalmazásában a termék forgalmi értéke a terméknek az az ára, mely független felek között, normáli s piaci körülmények között általában elérhető lenne." Ebben a felszólalásban nem szeretnék most arról beszélni, hogy mennyire tekinthető normális piaci környezetnek a mai Magyarország, 1996 Magyarországa. Arról viszont annál inkább, hogy helyese ilyen jog osítványokat az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hatáskörébe utalni, nem pedig magában a törvényben kellene teljesen tisztázott helyzetet teremteni. Elöljáróban szeretném leszögezni: a Magyar Demokrata Fórumnak szent meggyőződése, hogy az átmenet idősza kában, különösen a gazdasági átmenet időszakában, ami az állam ellenőrző szerepét illeti, erős államra van szükségünk. Erős állam alatt azt értem, amely képes a törvények meghozatalára, képes a törvények betartatására, s ha a sors és a szükség úgy hozza, k épes a törvényszegők példás megbüntetésére is. Erős állam erős hatóságokat is jelent, köztük erős
